Bessenyei József: Diósgyőr vára és uradalma a XVI. században - források - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 2. (Miskolc, 1997)
Bevezetés
fonala e szükségszerűen lezajlott, keserves folyamat végigkövetése a fennmaradt dokumentumok tükrében. A kiválasztott iratokat és okleveleket (amelyek döntő többsége természetszerűleg latinul készült) eredeti nyelven és magyar fordításban is közöljük, kivéve a könnyen hozzáférhető helyen megjelenteket; segítve ezzel a magyarországi latinság kutatását is, amely az utóbbi időben e régióban komoly lendületet kapott. A két nyelven olvasható források önmagukat magyarázzák, ezért a jegyzetelés feleslegessé vált. Az iratok sora egyetlen forrásként is olvasható, gyakran az egyik helyen esetleg csak érintett események egy másik alkalommal bővebb magyarázatot nyernek. Bízom benne, hogy a közzétett források további érdeklődést ébresztenek a téma iránt. Ehhez szeretném ajánlani - a régebbi szakirodalom mellett - a „Miskolc története” már kiadott első, és a sajtó alatt levő második kötetének vonatkozó részeit és az abban közölt bibliográfiát. A latin nyelvű források közlésekor a Magyar Országgyűlési Emlékek Benda Kálmán által készített kiadási szabályzatát vettem alapul. (A Magyar Országgyűlési Emlékek sorozat 1607-1790 közti részének szerkesztési és forrásközlési szabályzata. Irv Századok, 1974/2. 436- 475. p.) Azért jártam el így, mert jelenleg ez a legrészletesebben kidolgozott közreadási útmutató, amely bár XVI1-XVIII. századi iratok kiadására született, tapasztalataim szerint a XVI. század második felében keletkezettek közlésére is használható. Úgy vélem, ezekben az évtizedekben nem történtek olyan mélyreható paleográfiai változások, amelyek más eljárást igényelnének. Csupán néhány, nem igazán lényegbevágó helyen tartottam szükségesnek a szabályzat megváltoztatását, amit elsősorban a kötet jobb használhatósága érdekében tettem: a szöveg rövidítéseit minden esetben feloldottam s a teljes alakot leírtam, ellentétben a szabályzat által javasolt megoldással, amely egységes (újra)rövidítést s a szó alanyesetéhez járuló ragok félsorral emelt kiírását írja elő. A magyar és a német nyelvű szövegek esetében betűhív közlést alkalmaztam. A szövegek leírásakor a humanista helyesírást használtam. 7
