Bessenyei József: Diósgyőr vára és uradalma a XVI. században - források - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 2. (Miskolc, 1997)
A latin és német nyelvű iratok fordítása
Fánchy Jánost és Györgyöt mindenképpen kényszeríteni kell az írásos végrendelet eló'adására. Diósgyó'r mezóvárosban lefoglalt borukat a várba kell szállítani, mivel felségtek kénytelen pénzért bort venni a várba. Meg kell bízni Perényit, hogy engedélyezze az Ónodon letett borok Diósgyó'r várába való elszállítását szent felségtek hasznára. Amennyiben Fánchy János és György ellenkeznék, idézze be őket az igazgató a kincstár nevében, hogy választott bírák eló'tt feleljenek. A következő' pontokról (a „Méltóztassék...” kezdetűtói az „Elrendelte továbbá mellékelve...” kezdetűig) nem vélekedünk másképpen, mint, hogy ezt a kiemelkedő' és nagy jelentőségű helyet igencsak elhanyagolták. Az utasítás előírásából és a dolog ismeretéből kiindulva az összes jövedelmet egy összeggé kellett összevonni, és ha nem is pontosan - amint mondjuk - a valós értékre, de kiigazítással mégis közel a valósághoz, ami minden nehézség nélkül sikerült, ugyanis a rendes pénzjáradékokat könnyű volt összeadni. Majd a borkilencedeket, amelyek a jövedelem legfontosabb tételét képezik, kellett egy évre megbecsülni, esetleg Balassa Zsigmond vagy az elhunyt úrnő' számadásából kideríteni, hogy milyen összegre is rúgtak egy bizonyos évben a jövedelmek, mivel néhányan még megvannak a vár régi tisztviseló'i és a számtartói közül, akiktől a listákat el lehetett venni. Továbbá a gabonakilencedről [van szó]. Majd a kocsmáltatásból származó haszonról, hogy egyik vagy másik évben mennyit is tett ki, mivel a kilenced után ez a fó' jövedelem, hogy lehetőleg a valóságot lehessen megállapítani. Továbbá a földművelésról, továbbá a vámokról, erdőkről és más járulékokról, elhagyva a kereskedelmet, amelyet nem sorolunk ide jövedelem címén, s amelynek fajtáit megismerni nem tellett nagy nehézségbe. A jövedelmek összegét így előállítva lehetett csak megállapítani a lovasok és gyalogosok bizonyos létszámát, s azt, hogy mennyi járjon egy évben tisztviselőik - a várkapitány, provizor, várnagyok - fizetésére, majd így megvonván a jövedelmek mérlegét, derült ki, hogy vajon ma213
