Bessenyei József: Diósgyőr vára és uradalma a XVI. században - források - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 2. (Miskolc, 1997)
Bevezetés
mat kiterjesztettem a vár és az uradalom XVI. századi történetére is. Ekkor vált lehetségessé, hogy az ausztriai levéltárak és a Magyar Országos Levéltár gyűjteményei után a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár irategyütteseit is átkutathassam. Ezekből különösen Borovsz- ky Samu kéziratos hagyatéka jelentett értékes hozzájárulást az anyaghoz. Az így összegyűlt, igen tekintélyes mennyiségű forrás értékelését igen megnehezíti aránytalan megoszlása. Míg számos irat került elő a kamarai kezelés éveiből, vagyis 1563-1564-ből, más periódusokból viszont éveken át egyetlen információ sem maradt ránk. A forrásgyűjtemény - amely összesen 63 darab iratot és oklevelet tartalmaz - szükségszerűen leképezi ezen aránytalanságokat, arra azonban figyelemmel voltam, hogy egyetlen alapvető dokumentum se maradjon ki a kötetből. Bízom benne, hogy az így összeállt munka megeleveníti Diósgyőr történetének eme fontos és mondhatni tragikus évszázadát. Gondoljuk csak el, az első oklevélben Diósgyőr vára és uradalma - az ország egyik dísze - ama királyi jegyajándékok között szerepel, amelyet II. Lajos Habsburg Máriának adományozott. Az utolsó közölt forrásban pedig egy elégtelen felszerelésű, omladozó végvár, amelynek környéke elpusztulván, magára hagyotton áll, s amelyet a következő évben, miután a várban lévő hajdúk legyilkolják a német katonákat, a kassai főkapitány bevesz és kifoszt. A források megismerése után úgy tűnik, a vár sorsát az ország három részre szakadása és a török előrenyomulása pecsételte meg. Az ekkor kiépült végvári rendszerben elvesztette korábbi stratégiai jelentőségét és fokozatosan hanyatlásnak indult. Ezen a gondatlan gazdaként viselkedő zálogbirtokosok nem akartak és nem is tudtak változtatni, a kamara jól felkészült tisztviselőinek törődése és néhány, a hivatásál komolyan vevő várkapitánynak a vár feljavítására irányuló erőfeszítése pedig hiábavalónak bizonyult. Diósgyőr feltartóztathatatlanul jutott egyre közelebb a végromláshoz, összeállításunk vezér6
