Bessenyei József: Diósgyőr vára és uradalma a XVI. században - források - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 2. (Miskolc, 1997)
A latin és német nyelvű iratok fordítása
ahogyan őfelségének már előbb megírtam - veszem fel. Ha pedig eddigi szolgálataimmal nem tudom teljesíteni, a jövőbeniekkel szándékozom. Vagy ha őfelsége az említett összeg fölött eddigi szolgálataim fejében adósomnak találtatnék, kérem, hogy előbb őfelségével számadást végezvén, adják azt meg nekem, s adja Diósgyőr várát rögtön a kezeimhez őfelsége biztosa. A feltételek az alábbiak. Legszentebb felsége vagy akárki más őfelsége utódai közül, amíg élek, ne vehesse és ne vegye vissza tőlem. Halálom után bárkire is szándékozom hagyni, tőle őfelsége hatvanhárom ezer forint letétele nélkül nem fogja visszavenni, és senki másnak nem fogja odaadni, sem ó'felsége, sem utódai. Mindazok a rendeletek, szokások és más rendelkezések, melyeket Balassa Zsigmond elrendelt és megtartott, most is tartassanak meg, s az alattvalók közül bárkik bármilyen panaszaikkal is terhelnék őfelségét, ezek ne legyenek érvényesek, hanem a főbbektől le egészen a legkisebbig, tőlem függjenek. Ha valaki a vár és tartozékai miatt a jog eszközével velem perbe kívánna kerülni, őfelsége és őfelsége utódai [...] Ha az a levél, amelyet legszentebb felsége a várhoz ad, valamilyen téren érvényét vesztené, legszentebb felsége méltóztassék egy javított változatot újból kiadni, hogy engem semmiféle perbe ne foghassanak. Én, vagy az, akire halálom után hagyom, az említett hatvanhárom ezer magyar forintos összegben, hogy károsodás ne érjen bennünket, minden aranyat százötven magyar dénárral, minden tallért pedig száz dénárral számítok. Az összeget magyar számmal kell számítani és beírni. A vár minden leltárával, hadifelszerelésével, berendezésével, élelmiszerkészletével, jövedelmeivel együtt, ezekből semmit sem elszállítva, adassék át nekem. Ugyanígy halálom után az, akinek én végrendeletileg hagyom, miután neki letették a hatvanhárom 244
