Bessenyei József: Diósgyőr vára és uradalma a XVI. században - források - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 2. (Miskolc, 1997)
A latin és német nyelvű iratok fordítása
tek kegyelmes utasítása szerint figyelmesen végigolvastuk, és minden egyes pontját alaposan megvizsgáltuk. A legszentebb fel- ségtekhez benyújtott néhány kérelmet is érett megfontolással tanulmányoztuk át, és mind a jelentés egyes fejezeteihez, mind a kérelmezők követeléseihez az alábbi rend szerint tettünk megjegyzéseket. Elhagyjuk azonban azt, amit a várnagyokkal, valamint Fánchy Györggyel és Jánossal tárgyaltunk, mivel az nem jön számításba, egyszersmind annyi megjegyzéssel csak, hogy a várnagyok rever- zálisa általunk jóváhagyatik, a másikról, Fánchy János reverzáli- sáról pedig az a véleményünk, jó formában fogalmazták meg, Fánchy János követelései azonban jogtalannak és méltánytalannak tűnnek. Mindenekelőtt azonban a biztosoknak a leltárról mondott véleményét, amelyet legszentebb felségteknek - úgy hírlik - átküldték, mi nem kaptuk meg és nem olvastuk. Azt azonban, amit a leltár tartalmaz, mind az élelmet, mind a hadi felszereléseket, mind a vár fenntartásához szükséges mindenfajta dolgot, igen kevésnek és a legkevésbé sem ítéljük elegendőnek. Ahol a jövedelmeket tárják fel, az E. betű alatti "Továbbá előhívjátok..." kezdetű pontnál a jövedelmek leírása annyira homályos és bonyolult, hogy a legtöbb helység felől meg kell kérdezni nagyságos Thurzó Ferencet vagy Pesti Ferencet. A leírásból azonban az összes Diósgyőr várához tartozó helység alapján az alábbiakat összesítjük: Egész helyes, avagy egy egész telket bíró jobbágyok nr. 721 Félhelyesek nr. 99 Ez kitesz egész helyeset nr. 46 1/2 Zsellérek nr. 172 Puszta telkek nr. 82 Új házak nr. 2 Libertinusok nr. 9 202
