Bessenyei József: Diósgyőr vára és uradalma a XVI. században - források - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 2. (Miskolc, 1997)

A latin és német nyelvű iratok fordítása

amelyek bizonytalanná tesznek. Először is: mindig, ahányszor csak egy vár vagy ház oly igen hosszú idő' elteltével vétetik vagy kerül vissza, annak, aki vissza, vagyis kezelésbe veszi, a gyakorlatából következik, hogy minden korábbi tisztet elmozdít vagy eltávolít belőle sok indok miatt. És mivel azok örökké az ő régi, megszokott igazgatásához alkalmazkodtak, e megszokástól csak nehezen, vagy sohasem képesek megválni. És mivel könnyen megtörténhetik, hogy ama tisztek titkos és találékony kigondolásokkal és módokkal annyira elrejtik a jövedelmeket, hogy azoknak jó részét a visszavevő sohasem ismeri meg. Aztán olyan a testi állapota, hogy a hivatalokra szinte teljesen alkalmatlannak látszik, mivel annyira gyötri a köszvény, hogy járni sem tud rendesen és a külső ügyeket sem képes ellátni - márpedig Diósgyőr várának tiszttartója, vagy parancsnoka köteles lesz felségeiteknek a haszna érdekében időről-időre szemrevételezni a mezővárosokat, helységeket, falvakat, szántóföldeket, tizedeket, kilencedeket és a majorságokat, s a vár jószágainak a védelme érdekében az ellenségre is figyelemmel lenni, azt távol tartani és visszaverni: egy ennyire megromlott egészségű ember pedig hivatalának ezen és másmilyen terheit semmiképpen sem tudja magára vállalni. A két előbb mondott személyről tehát, legkegyelmesebb király, ez a mi alázatos vélekedésünk.

Mivel azonban a szükség megköveteli, hogy Diósgyőr várát a tartozékaival együtt mennél előbb elfoglalják felségeitek számára, s hogy az igazgatását alkalmas tiszttartóra bízzák, mi szent fel- ségtek parancsára és hivatalunk kötelezésénél fogva igen nagy gonddal és iparkodással kerestünk egy személyt, aki a annak a várnak a parancsnokságára alkalmas; felsoroltunk lelkűnkben és számba vettünk mindenkit, akik bármilyen névvel és megbecsüléssel rendelkeznek, mindenek előtt pedig felségeitek szervitorait és a felső részek kapitányait. Hogy azonban előszámlálásukkal ne tegyük terjedelmessé ezen írásunkat, mindenki más előtt az egy Zalay Ferenc, aki bizonyos lovasok és gyalogosok sorában, Ungvár

181