Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)

V. A töretlen fejlődés korszaka (1888-1899)

Harc a magániparral

1896- ban megrendezték az ezredéves világkiállítást, amelyen a diósgyőri gyár összes termékeivel résztvett. Edvi Illés Aladár kiállítási beszámolójában erről így emlékezik meg: „...a gyártmányok közül kiemeljük a 29 000 kg-os hídsarut, a 11 600 kg súlyú és 5 600 mm átmérőjű hajócsavart és a 12 000 kg súlyú acélvésőt...” „a minőségi próbák közül a legmegfelelőbbek voltak a lokomotív és szerkocsi kerekekkel végrehajtott ütőpróbák eredményei. A szóban forgó tárgyakat kivétel nélkül martinacélból öntötték. A diósgyőri gyár ezt a hatalmas eredményt azzal érte el, hogy a német és francia gyárakban követett módszertől eltérve, a martinacélt nem savas, hanem bázikus anyagokkal bélelt kemencében gyártja és ferromangán-szilíciummal, meg alumíniummal gáztalanítja.”

Az ezredéves kiállítás alkalmával Budapesten megrendezett kohászati- és geológiai kongresszus tagjai 1896. szeptember 28-án Diósgyőrbe is kirándultak. A Borsid Werke Schindler nevű igazgatója a látottakról a díszvacsorán kijelentette, hogy „...nagy meglepetésben részesültek a diósgyőri gyárban, annak nagyszerű és kitűnő berendezését látva”, véleménye szerint a gyár a német birodalom vasgyáraival nemcsak egy színvonalon áll, hanem azokkal versenyezhet is.15

A millenniumi kiállítás bezárása után a kiállítás gépcsarnokát a gyárigazgatóság megvásárolta, annak egy részét váltók gyártására mint műhelyépületet, másik részét pedig mint új vasöntödét állította fel.16

Az 1897. üzletév a hengereltáru forgalomban további emelkedést jelentett. Ebben az évben a zólyombrézói vasgyárból áthelyezték Diósgyőrbe a nehéz vasgerendák gyártását, így a legnagyobb szelvény a 400 mm gerincvastagságú 1-tartó lett. A határidők betartása érdekében a hengermű fejlesztése mellett üzembe kellett helyezni a hatodik 12 tonnás martinkemencét is.

1897- ben mint új gyártmány a vontfényesacél gyártása is megindult. Felállításra került egy vonógép, pácolókamra és lágyítókemence.

Az idegen vállalatok részéről mind nagyobb igény merült fel hengerdei hengerek szállítására, azt azonban a gépmühelyi kapacitás bővítése nélkül teljesíteni nem lehetett, ezért a hengeresztergagép, hengercsapmarógép és gyalugép beszerzésével szükségessé vált a gépműhely újabb bővítése.

A gyár fejlesztése érdekében új üzemi épületeket építettek:

1. a vashengerde és szegkovácsműhely közti udvart tetővel fedték be,

2. vasszerkezetű gázfejlesztőtelep épült az acélhengerde előtt,

3. a bocshengermű sínhűtő padjának fészerét folyosóval összekötötték a vashengerdével,

4. váltószerelőműhely és

5. székely tanoncműhely épült.

1897-ben már az új kovácsműhelyben nagyméretű kovácsolt gép- és hajóalkatrészeket gyártottak, melyek mind Magyarországon, mind Ausztriában nagy kelendőségnek

13 BKL. 1896. évi 20. sz. Az ezredéves bányászati és kohászati és geológiai kongresszus kirándulása. 359- 360. p.

16 Técsey tört. 17-18. p.

109