Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
IV. A diósgyőri vasgyártás felvirágoztatása (1878-1887)
A táblázatból is látható, hogy az acélgyártás bevezetésétől kezdve igyekezték kipróbálni az egyes nagyolvasztók nyersvasait és lassan kialakultak a törzsszállítók: gr. Andrássy vasgyárai, Sárkány K. Henckó, a Vajdahunyadi m. k. Vasgyár nagyolvasztói és Witkovitz. A „Pesti Napló” cikkírója csak megismételte mindazt, amit Péch Antal, Hamerák Mihály, Teutschl Ferenc és még sokan mások annyiszor hangoztattak, hogy a diósgyőri gyár gazdaságos üzemmenete csak akkor biztosítható, ha a nagyolvasztókat felépítik. Kerpely Antal megállapítása szerint aggasztó jelenségnek tűnt fel, hogy nyers- vasiparunk 10 év óta - mialatt finomítómüveink termelése kétszeresére növekedett - nemcsak hogy nem haladt, hanem inkább hanyatlott. 10 év óta egy új nagyolvasztó épült, Resicán, 13 pedig megszűnt, főleg a felső-magyarországi olvasztók közül. így érthető, hogy a finomítóművek nyersvasellátása mind nehezebbé vált, holott a szükséges ércmennyiség országon belül rendelkezésre állt.42 Az ércnek egy tekintélyes része ugyanakkor külföldre került, és a magyar ércből gyártott Bessemer-nyersvasat drágán kellett importálni, főleg Witkovitzból, ahol a rudabányai ércet dolgozták fel. A diósgyőri nagyolvasztó leállítása, majd később lebontása, a rudabányai és telekesi ércbányáinak elvétele, és új nagyolvasztó-telep felépítésének elmulasztása a gyár fejlődését nagyban gátolta, ezért a gyár vezetősége az új nagyolvasztó felépítésének gondolatát újból felvetette, azonban a megvalósításhoz szükséges költségvetési fedezetet nem kapta meg. Igen jellemző a kor gazdasági irányítására, hogy a Diósgyőrtől elvett ércbányákkal, valamint más magyar tulajdonosok bányáival 1880. február 4-én megalakították a külföldi érdekeltségű „Borsodi Bányatársulatot", melynek részvényesei: báró Rotschild Lajos, lovag Guttmann Vilmos és a Witkowitzi Bánya- és Kohóművek Társaság voltak. A Borsodi Bányatársulat a rudabányai-telekesi ércvagyont, mint az az alábbi táblázatból is látható, főleg a witkowitzi vasműbe szállította és 1884-től a diósgyőri gyár egyik legjelentősebb nyersvasszállítójává lett, mert a rudabányai ércből készült nyersvasat Diósgyőrben a bessemer-acélgyártáshoz jól tudták hasznosítani. A rudabányai termelést és a szállítás megoszlását a 15. táblázat mutatja43 (15. táblázat). Rudabánya ércforgalma 1880-1885-ben 15. táblázat Év Termelés, t Az ércszállítás megoszlása Witkovitz Diósgyőr Tiszolc Egyéb tonna 1880/81. 11 785 20101881/82. 52 905 38 8321882/83. 84 962 72 5121883/84. 89 936 83 6791884/85. 108 470 95 9603 751 4 461 1885/86. 116 698 99 5333 155 42 Kerpely Antal: A magyar vasipar jövője a legközelebbi 10 évben. Budapest. 1884. - Értekezések a Nemzetgazdaságtan és a statisztika köréből. II. kötet ötödik szám 1884. 26. p. 43 Rudabánya ércbányászata. Budapest. 1957. 105,201, 204. p. 86
