Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
IV. A diósgyőri vasgyártás felvirágoztatása (1878-1887)
A már említett felügyelő-bizottság hatáskörébe tartozott minden nagyobb beszerzési vagy eladási ügylet felett dönteni. A gyárigazgató ezeket az ügyeket a bizottság ülésén ismertette, s ha a bizottság jogosultnak érezte magát a döntésre, az ülésen megadta az engedélyt, amennyiben ezt a hatáskörén felülinek tartotta, úgy a kérdéses ügyet a miniszter elé terjesztette döntés végett. Ez a lebonyolítási mód bürokratikus, hosszadalmas volt, ami természetesen gátolta a gyors kereskedelmi munkát. A magánvállalatok azzal vádolták az állami gyárakat, hogy az állandó deficit oka az adminisztratív és bürokratikus ügyintézés, amiben teljesen igazuk volt. Általában az állami üzemeket és azok kereskedelmi életét állandóan támadták, sokszor nem ok nélkül. A kereskedelmi lebonyolítás vontatottsága nem a vállalat vezetőségének és kereskedelmi alkalmazottainak hibájául róható fel, minden nehézség az állami adminisztrációból és állami kötöttségekből adódott. Az acélöntészet kezdete 1884-1888-ban Magyarországon túltermelési válság lépett fel, amely az 1882. évi párisi tőzsdeösszeomlással megindult kapitalista túltermelési válság magyarországi hulláma volt.40 A válság 1884-ben a diósgyőri gyárban még nem éreztette hatását, acélsínekben és kapcsoló anyagokban egész éven át nagy volt a kereslet, ezért tökéletesítették a sínszegek, csavarok és szegecsek gyártásához szükséges berendezéseket és a gyártási módszereket. Tovább bővült a gyár termékválasztéka: 1884-ben bevezették az idom(alakos)acélöntvények gyártását. Az első esztendőben gyártott mennyiség 9 tonnát tett ki. A Martin-acélmű mellett épített acélöntődében ezzel kezdetét vette és kifejlődött egy olyan gyártási ág, mely hivatott volt az addig importból fedezett gépipari berendezések gyártását átvenni és fejleszteni az import megszüntetése érdekében. Közben azonban elérkezett az 1885. évi költségvetés tárgyalásának az időpontja, és a pénzügyi bizottságban - függetlenül attól, hogy a gyár 1882-től kezdve állandóan emelkedő nyereséggel zárta az évet - ismét felvetődött a megszüntetés vagy bérbeadás kérdése. A vállalati eredmény a „zárszámadások” adatai szerint 1885 időszakában az alábbiak szerint alakult (13. táblázat). 13. táblázat A gyár zárszámadása 1884-ben és 1885-ben Év Nyerség Veszteség A gyár leltári értéke forint forint forint 1884 478 1593 250 697 1885 547 2413 627 167 Ha figyelemmel kísértük a már eddig ismertetett eseményeket, láthattuk, hogy olyan időkben, amikor válság van a vasiparban, a magánipar szószólói azonnal támadásba lendülnek, mint a jelen esetben is. 40 Sándor Vilmos i. m. 338. p. 84
