Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
III. A 19. századi nagy válság évei (1873-1877)
A Pénzügyminisztérium a január havi eredmények kiértékelésénél felhívta a Selmeci Bányaigazgatóság figyelmét, hogy minden erejével „kielégítő üzemeredményt elérni igyekezzen.”9 A bányászat jobb szén reményében az Adriány-telep további feltárását folytatta. Bár Hamerák megállapítása szerint a sziléziai szénnel gazdaságosabb a kavarás, párhuzamosan azonban az Adriány bánya szenével is folytak a kísérletek.10 * A síngyártás még ebben az időszakban sem ment kifogástalanul. Hamerák a következőket állapította meg: megfelelő minőség és kopásállóság elérése érdekében olyan kötegekből kísérelték meg a hengerlést, amely kötegekben a sínfejet adó lapkák tiszolci nyersvasból gyártott kavartvasból készültek. Viszont a síntalprészbe eső kötegrészt visz- szahengerelt ócskasinekből kötegelték. Tehát szemcsés szövetű sínfejet és szívós, rostos síntalpat akartak kapni. A kísérleti hengerlésnél kijött ugyan alakilag és méretileg a sínszelvény, a szövetszerkezet is, azonban a lapkák nem forradtak jól össze, annak ellenére, hogy kiváló anyagot választottak és a forrasztókemencéknél is a legjobb minőségű sziléziai kőszenet használták, amikor is oly „forrasztó-hévséget” értek el a kemencékben, hogy ezt kifogásolni nem lehetett. Ezek után jött Hamerák kiértékelésének a figyelmet érdemlő üregezési szakmai része, amikor is megállapította, hogy az előhengerek elhibázott üregképzése miatt ahelyett, hogy az üregben jelentkező nyomás a jól átmelegített köteg lapkáit segítené összehegedni, inkább a lapkák szétnyílnak. Főleg a 2-ik és 3-ik előüreg ilyen tulajdonságú. Ezenkívül a nyújtás alatt lévő darab el is görbül. Nyilvánvaló, hogy az előüregek (amelyek csúcsíves négyzetüregek voltak) nem fejtettek ki elég markoló hatást ahhoz, hogy a kötegek összehegedjenek. Vagy rosszul szerkesztették meg azokat, vagy pontatlanul esztergálták meg a hengereket, mindenesetre a nyomásviszonyok aránytalanok voltak, az üregekben a darabok csavarodtak és elgörbültek. Hamerák szerint ilyen üregezéssel a sín átvételi feltételeit nem tudják teljesíteni. Az a sok síngyártási kísérleti eredménytelenség, mely eddig Diósgyőrben jelentkezett, véleménye szerint mind az előhengerek („előkészítő hengerek”) helytelen üregezésére vezethető vissza. Csak új hengerek készítésével lát kiutat a jelenlegi gyártási eredménytelenségből; öt garnitúra henger kell. A gépműhely azonban kis teljesítőképességű, ezért a „tiszavidé- ki vaspálya miskolci gépműhelye” fog besegíteni a hengeresztergályozásba.11 A Selmecbányái Bányaigazgatóság a gyár nehéz helyzetére való tekintettel a személyi állományt 1873. márciusban felülvizsgálta, megállapítva azt a tényt, hogy részben a fölös létszám, részben pedig a magas bérért dolgozó személyek a vállalat költségeit fölöslegesen növelik. A vizsgálatnak a munkabérre vonatkozó megállapítása nem volt mindenben helytálló, mert Péch Antal az 1872/73. évi hengereltáru termelés gazdaságossági vizsgálatainál kimutatta, hogy a kész sín költségében a bérhányad nem érte el a 4%-ot, tehát a diósgyőri gyár „olcsó” munkaerővel dolgozott. Megállapították továbbá, hogy a gépi berendezés hibáiból kifolyólag az üzem költséges, az épületek gyengék és ha a hiányos9 UBA. BKG. 2827/1874. 10 UBA. HKG. 3255/1874. " UBA. HKG. 1874. II. 26-ki jelentés. 57
