Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)

II. A gyár alapítása és a kezdés nehézségei (1867-1872)

oldalát híg agyaglével kente be a lángoktól való védelem (elszéntelenedés elleni védelem) érdekében. így vélték a sínfejeket kopásállóbbá tenni.

SúVuXqitÖpetl

Ja tu tom /•

12. ábra. Forrasztókemence (hegesztőkemence) a hengerműben

A gyártási technológia fontos részét képezte a forrasztókemence fenekének kiképzése, melyre tiszta kavicsot vagy homokot szórtak. A síncsomagot a homokrétegre úgy rakták rá, hogy a fejet képező szemcsés lapokat tartalmazó oldala kerüljön a fenékre. (Ez is a lángvédelem miatt volt.) A csomagot is meghintették homokkal, ha a lapkák felületein sok salak látszott. Izzításkor a lapkákban lévő salak a homokkal könnyen ösz- szeolvadt és lefolyt a kemence fenekére. Az ilyen hígfolyós salakot azután a kemence fenekéről könnyen lecsapolhatták.

Ezek a technológiai fogások biztosították a diósgyőri sínek jó hírnevét az első évek súlyos nehézségei után addig, amíg a Siemens-Martin- és Bessemer- acél meg nem jelent.

Mind a kavarókemencék, mind a forrasztókemencék (hegesztő) ikerkemencénként - tehát 2 db egy-egy blokkban - épültek fel barnaszén tüzelőanyagra, hőhaszno-sító kazánnal.

A sínhengergyár - mely az új vasgyár legfontosabb termelő egysége volt - 10 kavaró-, 8 hegesztőkemencével és 3 hengersorral indult 1871. március 1-én. A „sínhengergyár” elhelyezését és berendezését a 13. ábrán mutatjuk be. A sínhengergyárban a „bocssor”, a „sínsor” és a,finomsor" felépítésével indult meg az élet.

42

i

■