Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
VIII. Diósgyőr a második világháború előtt és alatt (1934-1945)
A légibombázás főleg épületkárokban volt jelentős. Bombakárt szenvedett a Martin-acélmű, a durvahengermű és kikészítő épülete, a finomhengermű, a kovácsműhely, a téglagyár, az acélöntődé, a deszka- és mintaraktár, a váltószerelő műhely, a tanműhely, az asztalosműhely, a gépműhely, a csavargyár, az öltöző és mosdóépület, a vasöntöde és a szerszámkovácsműhely.39 Mindebből is látható, hogy a legnagyobb károk a gyár aktív termelő üzemeiben keletkeztek, ami azt eredményezte, hogy a bombatámadással valójában a diósgyőri gyár a háború végén befejezte folyamatos termelését, mert egyrészt a bombatámadás okozta károk, másrészt az egyes termelőeszközöknek és anyagoknak a bombatámadás utáni időben nyugatra történt szállítása az üzemek életét megbénította. Hozzájárult ehhez még a légiriadók folytonos ismétlődése, valamint a dolgozók lassú áramlása a vidéki falvak felé. A gyár bénít ás át a német és magyar hadvezetőség közös elhatározása alapján hajtották végre. Ennek a bénításnak a lényege az volt, hogy az üzemek fontosabb felszereléseit, illetve egyes alkatrészeket nyugatra szállítsanak. A gyár kitelepítése több lépcsőben történt. 1944. október 27-én Magyaróvárra telepítettek át egy részleget. Ugyanekkor a kitelepítést végző hatóságok az akkori MÁVAG gyáraknak győri telepére is megindította a gyári berendezések és produktív gyártási anyagok elszállítását. Győr felé a legnagyobb mennyiséget vasúton október 27-én, november 1-én, 4-én, 6-án, 7-én és 10-én indítottak útnak. Voltak olyan szállítmányok is, amelyeket a honvédség által rendelkezésre bocsájtott tehergépkocsikkal konvojokban szállítottak el. A szállítmányok kerülő útirányon, Szlovákián keresztül kerültek nyugatra. Nyugatra félkészárut, alapanyagot, rezsianyagot és berendezési tárgyakat telepítettek át. az üzemi berendezések közül részben, vagy egészben Nyugatra szállították a váltóműhely, gépműhely, golyóscsapágy műhely, vasszerkezeti műhely, csavargyár, acélöntöde, elektroacélmű, Martin-acélmű, acélöntvény tisztító műhely, gázgenerátor, szerszámkovácsműhely, motorjavító műhely, gázgenerátor, szerszámkovácsműhely, motorjavító műhely, nyugati villamosközpont, metallográfia, gépkocsi és préslégszerszám üzem egyes berendezéseit.40 A nyugatra szállított anyagok értéke 1943. évi értékben a következő volt: alapanyag 4 333 438,21 pengő félkészáru 2 745 174,77 pengő különféle rezsianyag 3 107 549,52 pengő berendezési tárgyak 1 055 792,45 pengő Összesen: 11 241 954,95 pengő A berendezési tárgyak értéke azért csekély a többi áruhoz képest, mert legnagyobbrészt leértékelt (leamortizált) összegekkel szerepel az összeállításban. A vállalat további életében szükséges anyagok és berendezési tárgyak elszállítása után 1944. november 15-én hirdetményben tették közzé, hogy a német-magyar vegyesbizottság bejárta a gyárat és az összes üzem bénítását határozta el.41 Megállapodás történt arra, hogy a gyár területén robbantások nem lesznek, azt azonban csak akkor garantálják, ha a bizottság által megállapított kisebbmérvü bénításokat is azonnal végrehajtják. A gyár vezetését 1944. november 17-én Obholczer Pál, a Martin-Acélmű visz39DGYLT. 16.230/1945. 40DGYLT. 7164/1945. 41 DGYLT. 35.903/C-1944. 256
