Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
II. A gyár alapítása és a kezdés nehézségei (1867-1872)
A telepítés terveinek jóváhagyása és bírálata Az új vasmű építkezésének előmunkálatait 1868. március 9-én Bárdos Mihály a Diósgyőri-Hámori Vasgyár helyettes vezető tisztje az építési kövek, a téglaégetéshez szükséges agyag kitermelésével és az épületfáknak az óhutai „Pagonyiban való átvételével kezdte meg, és ezzel kezdetét vette az épülő magyar vasutak anyagszükségleteinek kielégítésére berendezendő diósgyőri új vasgyár ép’ítéso/’ Glanzemek az építkezéstől való távolléte'és, a hozzá beosztott kohótiszteknek rhonici tartózkodása az építkezés kezdetén nem volt szerencsés megoldás. Igaz ugyan, hogy az .új vasgyár területén sem lakás, sem megfelelő irodahelyiség nem állott rendelkezésre, ahol a tervezést elvégezhették volna, ezért választották tartózkodási helyükül a rhonici vasgyárat. Ebből a távollétből a felügyelő jószágigazgató és a gyár tervezésével megbízott igazgató között olyan ellentétek adódtak, melyek a zavartalan együttműködést akadályozták.6 7 Az új vasgyárat a diósgyőri szénvagyonra telepítették és így az összes gépet is gőzerőre tervezték. Gombossy jószágigazgató nem elégedett meg a rhonici berendezések tanulmányozásával, szükségesnek tartotta, hogy a tervezendő berendezések níkvsl tökéletesebbek, a kor színvonalán állók legyenek, ezért Glanzer Miksát barnaszénnel dolgozó, korszerű gépi berendezésekkel felszerelt vasgyárakba, a bánáti Anina, a karinthiai Praevali, a styriai Gratz, Höflach, valamint a morvaországi Teschen vasgyáraiba küldte ki tanulmányútra.8 Az új vasgyár terveit 1868. május 9-én Diósgyőrben bírálták el. A pénzügyminiszter megbízásából a bírálóbizottság tagjai voltak: Gränzenstein Gusztáv, báró Splényi Béla, Péch Antal, Moschitz Márton és Glanzer Miksa. Moschitz Márton rhonici vasgyári igazgató - mint már több esetben - kohászati szakértő tanácsadóként működött közre. A tanácskozáson előterjesztett olvasztói és hengerdei terveket - melyek a bel- és külföldi vasgyáraknál már Üzemszerű használatban beváltak és jelentés szerint a jelenkor igényeinek megfeleltek - a bizottság elfogadta. A beterjesztett terv és költségvetés a felépítendő gyárnál az alábbiakból tevődött össze: a) közlekedési eszközök, az erenyői 4 900 öl hosszú bányavasút a kőszénbányától a hengerdéig keskeny nyomtávon 11 763,- Ft a miskolci 3 900 öl normál nyomtávú vasút a hengerdétől a miskolci indóházig 86 889,- Ft b) az olvasztó és öntöde minden tartozékával 100 000 b. mázsa nyersvasra számítva 111 913,- Ft c) a finomító vasgyár évi 200 000 b. mázsa vasúti sín és egyéb vaskészítményekre számítva 330 441,- Ft d) egyéb szükségletre, mint gépgyár, kovácsés asztalosműhely 32 534,— Ft e) hivatalos helyiségek, hivatalnokok, felügyelők és munkások részére lakások éspedig: 6 UBA. HKG. Diósgyőri Jószágigazgatóság. 192/1868. 7 UBA. HKG. Dgy. Jószágig. 226/1868. 8 UVA. HKG. Dgy. Jószágig. 922/1868. 24
