Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
VIII. Diósgyőr a második világháború előtt és alatt (1934-1945)
A németországi tanulmányút szemléi és tárgyalásai alapján a következő hengersori fejlesztési terv alakult végül is ki ez új vasműre: (49. táblázat).23 Mai szemmel visszatekintve erre a hengersori és a vele kapcsolatos hengereltáru választékfejlesztési elgondolásra, a fejlődés iránya (a háború utáni!) nem igazolta a lemez, tehát a lapostermék előállítás szerény mennyiségi felvételét és a durva profil számításba vételét. Kiderült ugyanis, hogy a diósgyőri 750 mm hengerátmérőjű gerendasor alkalmas megfelelő üregezéssel még a 60 kg/fm súlyú nehéz sínek gyártására is. 400 mm I-nél nehezebb szelvényekből pedig oly kevés volt az igény, hogy célszerűbb importálni, mint egy költséges hengersort telepíteni előállításukra. A finomlemezgyártást a diósgyőrinél korszerűbb, új alapokra kellett volna helyezni a tanulmányúton elhangzott és egybehangzó konzultációk alapján. Emellett teljesen különválasztva telepítendő a profil soroktól. Erre szerencsésen az egyik első világ- háborús üzemépület meg is felelt volna. A tanács az volt, hogy ez a finomlemezsor a magyar igényekhez igazodva félautomatikus kiszolgálású legyen. A németországi tárgyalások befejeztével, 1944. márciusban elindult az új vasmű hengerműi részére a telepítési terv kidolgozása. Egy változatot a Krupp-Magdaburg Művek hengermű-konstrukciós irodája, egy másikat pedig maga a Brossért iroda vállalt. A generál tervek feletti döntés után a Brassert feladatkörébe tartozott konkrét hengersori ajánlatok beszerzése a Siemag, a Schloemann és a Krupp-Magdaburg-Grusonwerk cégektől (79. ábra).24 23 Kivonatos jelentés az 1944. februári Németországban tett tanulmányutakról, 1944. III. 31. Másolatban az Öntödei Múzeumban (Budapest). 24 Simon Béla: i. m. 246 79. ábra. A Brasser! mérnöki iroda által készített győri telepítési terv