Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)

VIII. Diósgyőr a második világháború előtt és alatt (1934-1945)

A telepítés végrehajtását kiemelt célként kezelték. Ugyanakkor azonban finomsori rendelésekkel annyira el volt halmozva a gyár, hogy külön tervet kellett készíteni arra, hogy a régi sor a lehető legtovább üzemben maradjon. Hála a munkások, az építés és üzemvezetés találékonyságának, a régi sor még akkor is működött, amikor felette nemcsak a szabad ég volt, hanem már az új csarnok is föléje épült. Az új hengersor 1936- ban került üzembe (68. ábra).

Az új finomsor és kikészítőjének főbb jellemzői a következők voltak:

A melegítést két tolókemence végezte, amelyektől kézi mozgatással függőpályán szállították a bugát az előnyújtóhoz.

Az előnyújtó állványt 20 méterre telepítették a készhengersor elé. A trió-rendszerű állvány hengereit 330 kW-os, percenként 950 fordulatszámú, háromfázisú motor hajtotta meg. A henger átmérőjét 475 mm-re, testhosszát 1 400 mm-re választották. Üregeit ún. négyzet-rauta rendszerűre választották, amely az ötvözött anyagok nyújtásához legmegfelelőbbnek számított. A hengertest megválasztásánál azt vették figyelembe, hogy a 80 és 100 mm-es méretű bugákból indulva a lehető legkisebb közbenső szelvénnyel léphessenek tovább a készsorra. A hengerek görgős csapágyakban forogtak, azok kis holtjátéka pontos mérettartást tett lehetővé és lecsökkentette annak veszélyét, hogy a készsorra hiányos, vagy föltöltött keresztmetszetű közbenső termék menjen át. Az előnyújtóhoz billenőasztalt nem állítottak be, az ötvözött acélok miatt választott kisebb bugasúlyok és hengerlési hosszak azt nem indokolták. Az előnyújtott közbenső szálat szabadon futó görgős pályán, vályúban fogóval és kézi erővel tolták a készsor első állványához.

A készsornál 7 állványos egy tengelybe telepített nyitott elrendezésű vak trió- rendszerrel elégítették ki a már említett sokirányú kívánságot. Az alkalmazott hengertest hosszak 600-1 000 mm között váltakoztak, a hengerátmérő pedig 300 mm lett. A meghajtás Ward-Leonard rendszerű volt. Ebben a rendszerben, a hengersor vonó motor egyenáramú 540 kW teljesítménnyel, 450/900 változtatható percenkénti fordulattal dolgozott, és a méret és minőséghez igazodás érdekében a fordulatszámmal a hengerlési végsebesség 3,1-6,3 m/sec. határok közé volt beállítható. A hengersornál általában műgyanta csapágyakat alkalmaztak, de a mérettűrés javítása érdekében a kész és kész előtti állványban megjelent a görgős csapágyazás. A készsorhoz átvezetőket és hurokcsatornákat is építettek éppen a finomsoron már bevezetett és részben a saját gyári vertikumban már (elsősorban a csavargyárban és húzóműhelyberí), valamint a piacon keresett tömegtermékek gazdaságos gyárthatósága miatt. Mind az előnyújtót, mint a készhengersort a nagyfordulatú motorok fogaskerék áttételen keresztül forgatták. A lendítőkerekeket a gyorsan forgó oldalra helyezték; a lendítő tömeget gondosan kiegyensúlyozták, ami nagyon pontos illesztést igényelt.

Az új finomsor tehát egy széles, vegyes programú sor lett, melynél éppen ezért a konstrukció nem lehetett teljesen mentes kompromisszumoktól.

A hengersorból kifutó szálakat futás közben korszerű rotációs olló darabolta megfelelő hosszakra, majd azok a 45 m hosszú és 6 m széles, 30 eret tároló gereblyés, mechanikus mozgatású hűtőpadra kerültek. A repedés-érzékeny, vagy pelyhességre hajlamos ötvözött rudakat, melegollón darabolva lassú lehűlést biztosító ládákban tárolták; a többi termék a hütőpadon hűlt le. A hütőpad után hideg daraboló olló vágta méretre a szálakat, így kerültek azok a 90 fokkal elforgatva épült kikészítő csarnokba. A kiké226