Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
VIII. Diósgyőr a második világháború előtt és alatt (1934-1945)
híd- és kazánlemez 83%-kal, a szeggyári termék 65%-kal, a kovácsolt szerszámacél 78%-kal emelkedett az előző évihez viszonyítva. A szeggyár régi helyén a fokozódó igényt kielégíteni már nem tudta, új helyéül a volt elektromos központ kazánházépületét alakitották át. Az átalakítási munkálatok 1935. év második felében befejeződtek és így a szeggyár átköltöztetése lehetővé vált.6 1935-ben az exporta való gyártás tovább fejlődött, a Montan Export útján Szingapúr, Manila, Sanghai rendeltetéssel nagymennyiségű durvalemez, a Szovjetunióba a MÁVAG budapesti gyárán keresztül vasúti kerékpáralkatrészek hagyták el az országot. Lassan, de fokozatosan a vállalat - a gazdasági válság okozta bajokat legyőzve - normális gyártási és kereskedelmi életét élhette.7 Az 1935-től számítható konjunktúra hozta magával a durvahengermű kiegészítését újabb mélykemence daruval, mely már a kemencefedelet is emelni tudta, adagolódaruval, másodmelegítő kemencével és mélykemencével. A mindinkább szaporodó ötvözött acéltuskóknál a régi konstrukciójú mélykemencében sok égési selejt keleted. ábra. A gyár látképe a harmincas évtized második felében 6 DGYLT. ad 6942/C. MT. 1936. 7DGYLT. 16236/1935. 16234/1935. 223 65. ábra. Keréktárcsa hengerlése