Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
VII. Az első világháború és az újjáépítés (1913-1933)
szénegyezménye alapján szállított árukra vonatkozó szerződések. Nem tartoztak továbbá a megállapodásba a MÁV és a Duna-Száva-Adria Vasúttársaság megrendelései sem. A felsorolt vállalatok kereskedelmi ügyeit a MÁVAG igazgatóság eladási osztálya intézte. A képviseleti megállapodásnak egy igen fontos és helyes pontja az volt, hogy a képviselet jogosult akár belföldön, akár külföldön bizományi raktárát létesíteni.75 A bizományi raktárak szerepe a nemesacélgyártás nagyobb mérvű beindítása után, különösen a Balkánon és olasz piacon került előtérbe. A kereskedelmi vezetés elve az volt, hogy azokon a piacokon, ahol nemesacéljait forgalmazni kívánta, bizományi raktárakat létesített. Ezzel elérte, hogy a kérdéses piacon nap mint nap a MÁVAG-acél a kereskedelmi forgalomban szerepelt. Ilyen bizományi raktárakat létesített Romániában Kolozsvárott, Aradon, Temesváron és Bukarestben, Bulgáriában Szófiában, Jugoszláviában Belgrád- ban, Olaszországban Milánóban és Svájcban Zürichnben. Ezek a bizományi raktárak egyúttal mint külföldi expozitúrák is működtek, melyeknek nemcsak az export, hanem az import lebonyolításában is szerepük jutott. Ilyen képviselet volt többek között Belg- rádban az Ing. Waj. Solarowitsch cég, amely kiváló kapcsolatai révén a diósgyőri nagy- olvasztókhoz szükséges varesi és prijedori ércek szállítását, főleg kompenzációs ügyletek formájában bonyolította le. A vállalat kereskedelmi életében a nemesacélgyártás nagyobb mérvű bevezetése után jelentős szerepet játszott az ötvözött acél forgalmazásánál a „Nemesacél-Egyezmény" működése. Az egyesülés létrejötte még az Osztrák-Magyar Monarchia idejére nyúlik vissza, arra az időre, amikor az osztrák gyárak magyarországi fióktelepeinek jutott a vezető szerep. Az osztrák nemesacélgyárak maguk között már korábban megalakították a Österreichischer Edelstahlverband-ot, melybe a Poldihütte is beleavatkozott, mert akkor még a Poldihütte is osztrák műnek számított, a magyarországi fióktelepekre pedig voltaképpen csak kiterjesztették az osztrák egyezmény határozatmányait. A Magyar Nemesacél Egyesülés őstagjai voltak: Bleckmann János magyarországi fiókja, Böhler Testvérek és Társa magyarországi fiókja, Gróf Csáky László Prakfalvi Vas- és Acélgyár RT (akkoriban a Rudolf Schmidt st. Co., Wien gyártmányainak magyarországi telepe), Hubert és Sigmund (akkoriban Danner Judenburgi Acélgyár, a későbbi Steyri- sche Gusstahlwerke) magyarországi telepe és a Magyar Acélárugyár RT a Poldihütte magyarországi képviselete. A MÁVAG diósgyőri gyára ebben az időben komolynak minősíthető nemesacél gyártással még nem foglalkozott. Először tégelyben, majd 1911-től elektrokemencében gyártott nemesacélt főleg társgyárai, a MÁV és az arzenálok részére. Az egyezmény tajgai általában Ausztriából importálták áruikat, kisebb mennyiségben csupán a Prakfalvi Vas- és Acélgyár gyártott nemesacélt. A Kudzsiri m. kir. Vas- és Acélgyár is gyártott tégelyből nemesacélt, azonban mint állami üzem a diósgyőri gyárhoz hasonlóan az egyezményben nem vett részt. Miután a termékek Ausztriából érkeztek, ezért árbázisul az osztrák árak szolgáltak és a sok viszontagság ellenére csak az árak képezték később is az egyesülés alapját. 75 OL. MÁVAG Igazgatás 1/1. klf. Szerződések. 491. p. 280/eln. 1930. 215
