Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
I. A diósgyőri új gyár létesítésének előzményei
déki szén kedvezően felhasználható a Bessemer-acélgyártáshoz9, hozzájárulhat a vasút ahhoz, hogy a termelt nyersvasat mind a hazai vasfinomítók használják fel. A külföldi államok már mind elősegítették a vasipar fejlesztését a vasúti összeköttetés megteremtésével, amire a legjellemzőbb, hogy az osztrák kormány Magyarország területén a Pécs- kanizsai vonal kiépítésével vasipara emelése érdekében a kiváló pécsi szenet olcsó fuvarral a maga részére biztosította.10 A vasútvonal megépítésével fellendülne a gömöri és felső-magyarországi vasipar, a vasútvonalak szükségleteinek kielégítését ezek a gyárak fedezhetnék, és ezzel milliókat menthetnének meg az ország ipara részére." A javaslatot kétségkívül jól megalapozták, s ha ebben a szellemben történt volna a vasipar további fejlődése, az ország szempontjából kétségtelen haszonnal járt volna. A javaslat hatására az 1870. XXXI..t.c.-ben a Gömör megyei vasiparvidék érdekében engedélyezték a gömöri iparvasutak kiépítését,12 és azok építését a törvény hatálybalépése után megkezdték. A kiegyezés időszakában Magyarországon vasúti sín gyártásával Brezován (Zó- lyombrézó), Ózdon, Nándorhegyen (Ferdinándsberg) és Resicán foglalkoztak. A vasutak várható sínszükségletének kielégítésére a magánipar és az állam is új vasgyárak alapításának gondolatával foglalkozott Diósgyőrben és Salgótarjánban. A vasút felépítményi anyagának fejlődése A diósgyőri új vasgyárat kizárólag vasúti sínek és sínkapcsolószerek gyártására létesítették. Ez a gyártmánymeghatározás döntő hatással volt a gyár további fejlődésére, így célszerű ha a vasúti felépítményi anyag kifejlődésének történetével is foglalkozunk. Az első síneket a 18. század második felében még öntöttvasból készítették. A Reynolds- és a Curr-féle síneket 1776-ban vezették be. Hengerléssel sínt csak 1800 után gyártottak. Első volt a Stephenson-fé\e profil. Ennek két feje volt azért, hogy az akkor még lágyvasból, általában kavaró eljárással készült, gyorsan kopó síneket megfordítva újra beépíthessék. Ilyen duplafejű síneket 1838-ban Angliában építettek be. A síneket az öntött alátét fészkekbe faékkel rögzítették. 1842-ben Breslau és Oppeln között már a sín, az alátét és a sínlefogó szerkezet, tehát a teljes felépítményi vasszerkezet hengerelt anyag. Ezek az említett fejlődési lépcsők rendkívül eltérő sínszelvényeket hoztak létre. Az első szélesebb talpú és gombafejü síneket Amerikában kezdte készíteni Hasen Patrik mérnök; ilyeneket 1836-ban Charles Vignoles hozott Angliába, aki után azokat - bár indokolatlanul — „vignolsíneknek” is nevezték. Ezekből fejlődtek ki a ma is használatos vasúti sínek. A különböző terheléseknek megfelelően az idők folyamán néhány egységes síntípus fejlődött ki. Azonban az 1860-as években még nem ez volt a helyzet. Sok volt a magánvasút és ezek egymástól függetlenül választották meg felépítményüket. Az eredmény az volt, hogy az állami vasutakkal együtt mintegy 40 féle síntípust alkalmaztak. 9 Emlékirat a felső-magyarországi gömöri iparvasút ügyében. Pest. 1868. 8. p. 10 Ugyanott. 19. p. 11 Ugyanott. 21. p. 12 A magyar korona országainak vasutai 1894. 1895. és 1896. évben. Budapest. 1899. év. 15. p.
