Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
VII. Az első világháború és az újjáépítés (1913-1933)
50. ábra. A Megiszton-gyorsacél védjegye A tervbe vett ágyúcsőgyár létesítésével a metallográfiái laboratórium, a nagyolvasztótelep építésével kapcsolatban pedig a vegyműhely további bővítése vált szükségessé, melynek munkálatait 1916-ban meg is kezdték. Diósgyőr a háborús összeomlás éveiben A hadvezetőség a Hindenburg-program alapján 1916 évben elhatározta, hogy a diósgyőri gyár acéltermelését is beállítja ágyú-anyag gyártására és a győri ágyúgyár nagymérvű bővítésével egyidejűleg Diósgyőrött egy új ágyúgyár felállítását rendeli el. Az új gyárat nagyobb ágyúcsövek gyártására kellett berendezni olyképpen, hogy a szükséges pótcsövekkel együtt havi 120-150 db ágyúcsövet tudjon szállítani és a gyár 1917 év végére már teljes üzemben legyen. Az új ágyúgyár építését az előírásoknak megfelelően 1916-ban megkezdték, elsők között a nyugati villamos központot építették fel, hogy a szükséges energia az épülő új és a régi gyár részére biztosítva legyen. Az ágyúgyár gyors befejezését azonban a nagy drágaság, a munkásság mind nagyobb mérvű behívása és az acélhiány erősen gátolta, így az előírt 1917 év végi üzemindítás nem volt végrehajtható. Az anyagbeszerzési nehézségek oly nagymérvűek voltak, hogy az építkezést sok esetben hónapokra szüneteltetni kellett, a hadvezetőség részéről az anyagbeszerzések javítására a gyár semminemű segítséget sem kapott. A nagyolvasztó építése minden nehézség ellenére folyt, 1916-ban megépült 6 db Cowper a hozzátartozó 2 kémény a füstcsatornával, a két nagyolvasztó alapzata, az 171
