Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
VII. Az első világháború és az újjáépítés (1913-1933)
AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ÉS AZ ÚJJÁÉPÍTÉS (1913-1933) A gyár helyzete az első világháború előtt és alatt Az 1912. év utolsó hónapjaiban beállott ipari és gazdasági pangás az 1913. év folyamán még tovább élesedett. A balkán háborúnak az azzal összefüggő feszültségnek és a bizonytalan külpolitikai helyzettel kapcsolatos válságnak a vállalkozás kedvre gyakorolt bénító hatása fokozott mértékben jelentkezett. Ez a kedvezőtlen hatás volt a kereskedelmi vas piacán érezhető, ami a diósgyőri gyár viszonylatában 5 595 tonna visszaesést jelentett. A vasúti anyagnál azonban a nagyobb megrendelések következtében a termelés mennyisége emelkedett. A tervbe vett nagyolvasztótelep építése és az érctartalék feltöltése érdekében 1913-ban a diósgyőri gyárhoz csatolták a rozsnyói és csetneki kincstári vasbányákat, melyeknek évi termelése 17 858 tonna vasérc volt.1 Az év folyamán a gyár továbbfejlesztése lankadatlan ütemben folyt. Kibővítették a váltószerelő műhelyt nyugat felé, s ebben a részben gyártották az újjáépített Lánchíd láncszemeit, 7 121 tonna súlyban. Az új hengerdét sínhűtővel, lakatos- és kikészítőműhellyel bővítették. Az acélművek 1911-ben tervezett bővítése 1913 elején a pestek regenerátorainak, a füstcsatornáknak és a kéményeknek építésével megkezdődött. Az acélmű kemencéinek könnyebb és gazdaságosabb adagolása céljából 2 db villamos adagoló darut, az ócskavastér kiszolgálására 2 db 30 m. fesztávolságú mágneses futódarut szereztek be és 430 m. hosszú darupálya építését kezdték meg. A generátortelepet 18 generátorral egy új telephelyen kibővítették. Az acélöntöde termelésének fokozatos emelkedésével - 1913-ban az ossz acél- öntvény-termelés 8 111 tonna volt - szükségessé vált, hogy a régi Martin-kohó és az acélöntöde, alacsony, sötét favázas épülete helyett a kor színvonalán álló segédeszközökkel felszerelt vasszerkezetű acélöntödét létesítsenek. A programba vett 10 000 tonna évi nyers acélöntvény gyártásához egy 9 000 m2 területen elhelyezendő acélöntöde felépítését tervezték, amelyet 4 db 20 tonnás Martin-pest és 25 különböző típusú és teherbírású villamos daru szolgálna ki. Az új öntödét a lebontandó Bessemer-kohó és a régi acélöntöde helyére tervezték A tégelykovácsműhelyben a 350 kg-os pöröly, avult vezérlőműve miatt, már nem felelt meg, üzemen kívül helyezték. A szerszámacél bugák, valamint a nagyobb szelvényű keményebb bugák kovácsolására egy 3 tonnás „Banning” légpörölyt állítottak fel. Az elektrokemence döngölt béléseinek készítéséhez 3 db pneumatikus döngölőt szereztek be, a gépműhely bővítését tovább folytatták. A nagyolvasztó felépítését az 1914. évi XXVII. te. 1 450 000,- koronában állapította meg, mint második részletet az eredetileg engedélyezett 7 millió koronából.1 2 Az új hengerdében egy modern sínhütőpadot és sínegyengető gépet állítottak fel. A blokksor felépítésével a diósgyőri hengerművek vertikuma 1911 -tői a rúd- és profil- gyártás területén teljessé vált. E tekintetben nem okoz ellentmondást az, hogy drótsor 1 Adatok a m. k. kincstári bányászat és ezzel rokonágazatok 1913. évi állapotáról. Bp. 1914. 204-205. p. 2 1914. évi XXVII. te. az 1914/15. évi állami költségvetésből. 51. p. 168
