Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
VI. Az állami vaskohászat és a gépipar egyesítése (1900-1913)
folytatni, amit azonban egyelőre akadályozott a MÁV legújabban kiadott feltétfüzetének előírása. A feltétfüzet 7. §-a így rendelkezett. „A szállítandó összes szerszámacélnemek- nek a legtisztább nyersanyagok felhasználása mellett tégelyben ömlesztettnek kell lenniük.” A MÁV-nak - mint egyik legnagyobb megrendelőnek - ez az előírása érzékenyen érintette a diósgyőri szerszámacélgyártást, hiszen éppen azért állították fel az elektroke- mencét, hogy az új technológia bevezetésénél a fokozódó mennyiségi és minőségi igények is kielégíthetők legyenek. A feltétfüzet tárgyalásakor kifogásolta ugyan a diósgyőri kiküldött az előírást, a MÁV ennek ellenére a tégelyacél minőségéhez ragaszkodva kitartott eredeti feltételei mellett. 48. ábra. Girod-rendszerű elektromos acélgyártó kemence A feltétfüzet határozatai ellen a kereskedelemügyi miniszterhez fellebbezett a gyár. Indokolásában hivatkozott az európaszerte folytatott gyakorlatra, nemkülönben arra is, hogy az elektroacélgyártás mennyire kiszorítja a drágább tégelyacélt „...ha mindehhez még hozzáfűzöm, hogy a diósgyőri vasgyár maga is saját elekropestjében elsőrendű lövedéket gyártott haditengerészeti célokra, melyek átvétel alkalmával teljesen megfeleltek, továbbá, hogy ugyanezen gyár fedezi elektropestjéből az Állami Vasgyárak szerszámacél szükségletének jelentékeny részét és ezen gyártmányok ugyanolyan jól beváltak, mint az eddig használt tégelyacélfajták, úgy beigazoltnak vélem azt, hogy az elektroacél gyártása ma már a kísérleti stádiumát messze túlhaladta és egyenlően bírálandó el a tégelyacél gyártással., vagyis a m. kir. Államvasutak álláspontja ma már nem indokolható és korát múltnak tekinthető.”91 91 OL. PM. Állami Vasművek 72385/1911. 164
