Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
VI. Az állami vaskohászat és a gépipar egyesítése (1900-1913)
ként közölte a pénzügyminiszterrel, hogy a diósgyőri gyárnak magyar arzenállá való ki- fejlesztésében egyetértésre jutottak és az ágyúgyár alapítására a hadügyminiszter az engedélyt megadja azzal a feltétellel, ha a Skoda Művek műszaki tapasztalatait használják fel, más idegen ország szakértőinek kizárásával, nehogy a hadsereg és a haditengerészet ágyúinak száma és szerkezete felől kívülállók tájékozódjanak. A diósgyőri lehetőségekről a további tárgyaláshoz részletes jelentést kér. A Minisztérium által feltett kérdésekre - a diósgyőri javaslat alapján - a Központi Igazgatóság a jelentésében közölte, hogy az Állami Vasgyárak minden tekintetben olyan garanciákat tud nyújtani, aminőket a magánvállalkozás Magyarországon megközelítőleg sem képes felmutatni. Az Állami Vasgyárak (Vajdahunyad) kiváló jó minőségű nyersvasat gyártanak, kiváló szaktudású, igen tapasztalt és kipróbált műszaki erőkkel, továbbá a legmodernebb kohótechnika minden vívmányával rendelkeznek ahhoz, hogy a legnagyobb igényeknek megfelelő, legjobb minőségű acélfajtákat előállíthassák. Azon kívül jelenlegi berendezéseivel olyan széles és biztos alappal rendelkezik az ágyúgyártáshoz, hogy aránylag csekély beruházással azt bármelyik pillanatban megkezdheti. 15 éven át gyárt lövedékeket, a közelmúltban fejezte be az üreges ágyútengely, — továbbá a tábori tüzérség részére készített komplikált ágyú-visszafútó-mechanizmus gyártását. E gyártmányok mind az anyagminőség szigorúsága, mind pedig a kényes és precíz megmunkálásukkal igen közel állottak az ágyúgyártáshoz. A szerzett tapasztalatok tehát képessé teszik a diósgyőri gyárat az ágyúgyártás bevezetésére. Ami pedig a munkásokat illeti, itt nem szükséges idegen állambéli munkásokat alkalmazni, mert a magyar, megfelelő kiképzés mellett, még mindenütt, a külföldön is kiállta a versenyt a többi állambeli munkásokkal. A kincstári munkások alkalmazásával a hadi-gyártási titkok jobban megőrizhetők, mint a nem állandó munkásokkal dolgozó magáncégeknél. Az ágyúgyártást azért akarják a diósgyőri gyárban bevezetni, hogy a munkásoknak újabb teret lehessen nyitni a kenyérkeresethez és ezzel a kivándorlást megakadályozzák. Az ágyúgyártás megindításához és a gyár nagyobb foglalkoztatásához ezzel a javaslattal a gyár vezetősége az utat megnyitotta. Célja az volt, hogy a közös hadsereg szállításaiba nagyobb arányban kapcsolja be a magyar ipart és annak foglalkoztatottságát növelje. Eddig ágyúkat a Skoda Művek és a bécsi Arsenál szállított, szükség volt tehát a magyar ipar érdekében a magyar részesedés biztosítására is, ami valójában be is következett.85 Függetlenül a gyár eddigi gyengébb elfoglaltságától az építkezések tovább folytak. A generátor központot 4 generátorral bővítették, úgy hogy most már 32 generátorral a gyár összes üzemeihez a szükséges hűtőgázt a telep szolgáltatta. Befejezéshez közeledett az új hengerde építése, s az új blokksor szerelése is megkezdődött. A tégelyacélko- hóban az új elektroacélpest alapozása elkészült, a kemence beérkezése után az üzem rövidesen megindíthatóvá vált. Az elektroacélpest felállításával a tégelykohóban fölöslegessé vált tégelygyártó berendezéseket a téglagyárba telepítették át. Mivel pedig a régi Lánchíd átépítéséhez szükséges láncszemek gyártásával a diósgyőri gyárat kívánták megbízni; a gyártás előkészítéséhez a lánctag megmunkáló gépeket át kellett alakítani, és a váltóműhelyt meg kellett hosszabbítani.86 85 DGYLT. 7/eln. 1910. 86 Állami Vasművek zárszámadása. 1910. 162
