Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)

VI. Az állami vaskohászat és a gépipar egyesítése (1900-1913)

telep megtervezéséhez, amelyet Pöschl Vilmos kohómémök 1909 augusztus 6-án az igazgatóság elé terjesztett.77-Siemens- Kezest lt?jw> t

OUMmíI ál*##).

44. ábra. Bugamelegítő kemence a finomhengerműben, Siemens előmelegítéssel

Pöschl felmérve az akkori nyersvas igényeket, és a későbbiek során jelentkező többletigényt, ezek figyelembe vételével határozta meg az új nagyolvasztótelep körvonalait. A gazdaságossági számítás kiindulópontja az volt, hogy a Diósgyőrött előállítható nyersvas feltétlenül olcsóbb lesz, mint amennyibe a vajdahunyadi vas Diósgyőrbe szállítva kerül. A koksz beszállítási költsége is kisebb lesz, mert az Ostrau körzetéből Diósgyőrbe rövidebb úton szállítható, mint Vajdahunyadra. A nyersanyagok másik fontos részét az érc képezte, ezt egyelőre a Rozsnyó, Szentandrás és Tiszolc vidékén lévő kincstári ércbányák biztosíthatják. Az érc szállítási költsége bőven fedezetet talál a nyersvasnak Vajdahunyadról Diósgyőrbe való szállítási költségében, ha egyenlő termelési árakat tételezünk fel.

Pöschl terveiben több alternatíva található a kohók számát és termelési kapacitását illetően, végül mégis egy olyan olvasztótelepnek tervezésére került sor, amelyet egy77 Pöschl Vilmos: nagyolvasztó terve. 1909. VIII. 6.; - Majkuth Albert nagyolvasztó tanulmánya. Kézirat. Diósgyőr. 1969.

152