Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
VI. Az állami vaskohászat és a gépipar egyesítése (1900-1913)
1907-ben a foglalkoztatottság tovább emelkedett, az üzemek az összes beérkező megrendelést teljes egészében nem is győzték feldolgozni, mert a gyártáshoz szükséges nyersanyagban hiány mutatkozott. Különösen zavarta a termelés menetét az idegen szén szállításában beállott késedelem. A kiesések oka a tél folyamán bekövetkezett vasúti forgalmi zavarok és az egész évben fennálló munkáshiány volt. A nyersanyag hiány miatt a hengerműben és az acélműben az év folyamán rövidebb-hosszabb időre az üzemet szüneteltetni kellett.66 A pénzügyminiszter az országgyűlésben a költségvetés tárgyalásakor bejelentette, hogy az állami vasművek termelőképessége elérte a végső határt, ezért az elkövetkező és a közeljövőben várható vasúti beruházási szükségletek legyártása érdekében kell végrehajtania 15 634 000,- korona beruházást. Beruházás nélkül az ipar sem a megnövekedett belföldi, sem a külföldi igényeket kielégíteni már nem képes. A beruházásokkal nemcsak a termelés mennyiségét lehet növelni, de az önköltséget is csökkenteni lehetne. Megállapítása szerint megnyugtató körülménynek számít, hogy az állami gyárak e szándékolt bel- és külterjes fejlesztése alig valami, vagy éppen semmi nyomasztó versenyt nem fog okozni a magániparnak. A tervezett beruházás új termelési ágakat is szolgál. A hajó- és gépgyárak részére oly nagyméretű kovácsolt darabok gyártására nyílik majd lehetőség, aminők eddig az országban még nem készültek. A beruházási hitelt az állami gyárak részére 1910-ig kívánta igénybe venni, sőt azt további 315 000,- koronával kérte megemelni, hogy a diósgyőri gyár a nagybátonyi 16 millió mázsára becsült szénvagyonnal rendelkező - bányát megvásárolja és ezzel a diósgyőri szénhiányon segítsen. A képviselőház a beruházást megszavazta és az a XXXI. tc-ben 1907. július 28-án szentesítést nyert.67 4L ábra. A csavargyár berendezése 66 Diósgyőr tört. 46. p. 144
