Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
VI. Az állami vaskohászat és a gépipar egyesítése (1900-1913)
hogy azt a gyár bővítésének tekintse, mert a modernizálás mind a magán, mind az állami vasműveknek joga, de kötelessége is. Jelen esetben, ha a resicai gyár a csökkent elfoglaltság miatt nehéz kovács darabok gyártására rendezkedik be, olyanokra, amilyeneket a diósgyőri gyár már évek óta gyárt, ez esetben ő támasztott versenyt az állami gyáraknak. Ebből a vitából a diósgyőri gyár került ki győztesen de jellemző ez az eset is a két tábor közti állandóan megújuló küzdelemre. Az állami vasmüvek mindenkor az országos szükséglet kielégítésére és az import csökkentésére újabb és újabb gyártási ágakat vezettek be. Amikor már a bevezetés megtörtént a kísérletek befejeződtek, a gazdasági eredmények kielégítőek voltak, a magán ipar is ráállt a kérdéses termék gyártására, azonnal megindította a harcot az állami vasművek ellen és minden magának követelt ahelyett, hogy vállalva a kísérletezéssel kapcsolatos fáradságot és költséget, olyan cikkek gyártására rendezkedett volna be, amelyek előállításával az importot csökkenthétté volna. Valójában ez lett volna a helyes magatartása.55 Ezt támasztja alá a resicai gyárnak ugyancsak 1905-ben a kereskedelemügyi miniszterhez intézett kérésére, mely a részére megállapított lövedékgyártás részesedésének megemelését kérte akkor, midőn a kereskedelmügyi miniszter 1904-ben az addigi 8% részesedését már 16%-ra felemelte. Indoklásában a miniszter ezeket írta: „ ... bármenynyire méltányolom címnek az ezen szállítási elnyerése érdekében hozott jelentékeny áldozatait, nem teljesíthetem... Az akkor megállapított felosztási kulcs végleges lévén az azóta létesített berendezése figyelembe nem jöhet.”56 A lövedék szállításában 3 vállalat volt érdekelve: Diósgyőr, Resica és a csepeli Weiss Manfféd, természetesen a resicai gyár igényének emelését ez esetben is a diósgyőri gyár részesedésének terhére kérhette. A harc csak edzette a diósgyőri gyárat, vezetői minden igyekezettel azon voltak, hogy a gyár fejlesztésével a gazdaságos termelést elősegítsék. Azt, hogy a gyár a kívánalmaknak mindenben megfelelt, bizonyítja az a tény is, hogy a külföldi delegációknak mint minta telepet elsősorban a diósgyőri gyárat mutatták be. 1905-ben pl. az országba látogató kínai delegáció a kereskedelemügyi miniszter javaslatára a diósgyőri gyárat tanulmányozta.57 Az állami vasművek ellen megindított hadjáratnak utóhatásaként mindenkor az eladás, vagy a bérbeadás kérdése vetődött fel, sőt jelentkezők is akadtak. Az ismertetett akciók hatására a Közgazdasági és a Magyar Lloyd című lapok közlései szerint a Berliner Handels Gesellschaft cég a magyar kormányhoz 1906 tavaszán memorandumot intézett a magyar állami vasművek és az ezekhez tartozó uradalmak bérbevételére. A hírek szerint a berlini cég állítólag a bécsi és budapesti pénzügyi körökkel szövetkezve szabályszerű ajánlatot kívántak előterjeszteni. A magyar kormány - a lapok szerint - áprilisig még nem válaszolt, amiből a sajtó azt a következtetést vonta le, hogy az eszme a kormánynál nem talált szíves fogadtatásra.58 A Közgazdaság című lap értesülései szerint a vasiparosok és vaskereskedők körében újabban az a hír terjedt el, hogy a kormány az állami vasgyárakat el kívánja adni és a kérdés már annyira megérett, hogy a Pénzügyminisztérium több nagyobb bankintézettel tárgyalt, hogy az átvételhez szükséges tőkét megszerezzék. A kormány csak egy55 OL. PM. Állami Vasművek XVI. ü. ö. 65741/1905. 56 OL. PM. Állami Vasművek XVI. ü. ö. 52253/1905. 57 OL. PM. Állami Vasművek XVI. ü. o. 87805/1905. 58 BKL. 1908. évf. IV. 1. 7. sz. 453. p.; BKL. 1906. évf. 8. sz. 516. p. 142
