Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
VI. Az állami vaskohászat és a gépipar egyesítése (1900-1913)
A kovácsműhelyben tervek szerint egy 2000 tonnás sajtóval, darukkal, gázfűtésű és egy direkt tüzelésű izzítópesttel és egy lágyítópesttel a termelés növelése és a nagyobb darabok legyártása válna lehetővé. A kovácsműhelyben a cél a nagyobb öntecsek feldolgozása, hogy a hajógyárak mindinkább növekedő szükséglete kielégíthető legyen. A fejlesztésnél mindezen kívül programba vették a lövedék-esztergaműhely berendezéseinek kiegészítését, 50 db generátor felépítését, a régi sínhengersor rekonstrukcióját, mely a többi még szükségessé vált felújításokkal együtt nyolc millió koronát tett ki és annak évenkénti megosztása a következő volt: (33. táblázat) A gyár fejlesztésére fordított összesek 1904-1908-ban 33. táblázat 1904. 1905. 1906. 1907. 1908. 900 000 2 722 000 2 412 000 1 538 000 428 000 korona Kereskedelem az új szervezetben 1898-ban, midőn az állami és kincstári vasművek egyesülését kimondották, az egyesített vasművek kereskedelmét is gyökeresen átalakították. Az állami vasművek kereskedelmét addig az Államvasutak Gépgyára budapesti igazgatóságán működő kereskedelmi osztály, míg a kincstári vasművekét a budapesti igazgatóságuk kereskedelmi osztálya intézte. Az egyesülés után a M. kir. Állami Vas, Acél- és Gépgyár (MÁVAG) budapesti gyárának Kőbányai úti irodaházában vonták össze a két kereskedelmi szervet és egységes irányelvek alapján megindították az új kereskedelmi osztályt. Az új központi igazgatóság feladatkörét a pénzügyminiszter, az 1900. évi június 7-én kelt 37.326/ XVI/1900.P.Ü.M. sz. rendelettel szabályozta. A szabályzatnak tekintélyes része foglalkozott a beszerzési és eladási tevékenység kérdésével. Ez a szabályzat kisebb-nagyobb módosítással csaknem 50 évig, a MÁVAG gyárának szétválásáig érvényben is volt. A központi igazgatóság a rendelet előírásai szerint a hatáskörébe tartozó gyárak vétel- és eladási ügyeit központilag intézte, a gyárak termelvényeinek árait a gyárak kalkulációs javaslatai alapján megállapította, és bel- és külföldi viszonylatban képviseleti megbízásokat kötött. A gyárigazgató csak olyan vételi és eladási ügyekkel foglalkozhatott, melyeket a központi igazgató az ő hatáskörébe utalt. Gyakorlatilag ez azt jelentette, hogy kis tételű és helyben beszerezhető anyagokat saját hatáskörében bevásárolhatott, viszont eladási ügyleteknél csak a társgyárak megrendeléseinek közvetlen eladási ügyeit intézhette. Az egész kereskedelmi tevékenység központilag Budapesten bonyolódott le. A MÁVAG gyárak belföldi eladási ügyeit a pénzügyminiszter 1898. október 24-i rendelete értelmében Juhos Gyula és Társa, Budapest-Wien cégen - mint képviselőjén - keresztül bonyolította, ugyanez a vállalat intézte az ausztriai hengerelt áru exportot is, mint a volt kincstári vasművek régi képviselője. A Juhos-cég 1908-ig képviselte a vállalatot. 133
