Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
VI. Az állami vaskohászat és a gépipar egyesítése (1900-1913)
A magyar vasiparban 1881-ben az ózdi és a salgótarjáni gyár egyesülésével indult meg az a nagyarányú koncentráció, mely a század végén 1898-ban az állami és kincstári vasművek egyesítésével folytatódott. A vasművek egyesítési folyamata ezzel nem fejeződött be. 1900-ban a RIMA megvásárolta a zólyomi „Unió”cs. kir. Szab. Vas- és bádoggyárat, valamint a korompai Hemádvölgyi Magyar Vasipari Rt.-ot, majd utána a Prihradni-féle bikási vasművet. A vasművek tömörülése mind inkább elősegítette a verseny kiéleződését.28 A vaspiacon az 1901 évben, kereslet hiányában, a termelés jelentékenyen csökkent, a külföld versenye pedig annyira élesedett, hogy azzal versenyt csak anyagi veszteséggel lehetett felvenni, mely a gyárra rendkívül kellemetlen befolyást gyakorolt. Az árutermelés csökkenése 1900-hoz viszonyítva 11.309 tonna volt, a veszteség pedig 582.939.68 koronát tett ki. A munkahiány következtében 1090 munkást véglegesen el kellett bocsátani, 98-at pedig hosszabb-rövidebb időre szabadságolni. Az ipari pangás, a munkáselbocsátások, a kereset csökkentése, a megélhetési viszonyok fokozatos rosszabbodása és a fokozódó bizonytalanság hatására megkezdődött az ipari munkásság kivándorlása, főleg Amerikába. A diósgyőri munkásság köréből kb. 50 fő vándorolt ki, asztalosok, vasöntők, lakatosok és vasesztergályosok, A kivándoroltak közül 35-en még 1904-ben külföldön tartózkodtak, a többiek időközben visszatértek és elbeszélésük szerint többi társaik is csak az idők jobbrafordulását várják, hogy hazatérjenek. A kivándoroltak között 21 családos ember volt, akik család nélkül vándoroltak ki azzal, hogy később visszatérnek.29 A kovácsműhelyben az elfoglaltság évről évre növekedett, így szükségessé vált a meglévő berendezés további bővítése. 1901-ben egy 3000 kg-os és egy 1250 kg-os gőzpörölyt és egy gázhegesztőpestet állítottak fel, valamint a megnövekedett gőzszükséglet fedezésére egy új kazánház építését kezdték meg. 1901. október 31-én Técsey (Teutschl) Ferenc kir. tanácsos, főfelügyelő, a gyár érdemekben gazdag igazgatója 44 évi fárasztó szolgálat után nyugalomba vonult. Técsey igazgató a legnagyobb válságból vezette át a gyárat a biztos jövőbe, mint az acélmű ve38. ábra. Diósgyőri acélöntvények a párizsi világkiállításon, 1900-ban 2,1 Tetmájer László: A Rimamurány Salgótarjáni Vasmű Rt. fejlődésének története a XXV. évi közgyűlés alkalmából 1881-1906. Kézirat. 90-92.p. 29 OL. PM. Állami üzemek 125/1904. közp. ig. 1. 17. Püm. 19200/1904. 129
