Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)
I. A diósgyőri új gyár létesítésének előzményei
A nyersvas frissítésében a 19. század második felében újabb forradalmi változásra került sor; a kavarást felváltotta a folytacélgyártás. Forradalmi változást, ezen a területen, a szintén angol Bessemer találmánya, a szélfrissítéses acélgyártás hozott, amelyre a feltaláló az első szabadalmát 1855-ben kapta. Eljárását 1858-ban sikerült Göranson edskeni (svédországi) gyárában tökéletesíteni, s általa olyan minőségű acélt gyártani, amely különösen vasúti sínek anyagának vált be. A század folyamán a folytacélgyártásban további eljárások is meghonosodtak: a Thomas-Gilchrist-fé\e konverteres eljárás, majd a martinacélgyártás és az elektroacélgyártás. A diósgyőri új gyár telepítése olyan időszakra esik, amikor a frissítésnek a kava- rás volt az alapvető technológiája, de nemzetközi szinten a folytacél is elindult hódító útjára. A kiegyezés évében már Magyarországon is ismert volt a Bessemer-eljárás\ 1866-tól Resicán két konverterrel gyártottak Bessemer-acélt. Európa-szerte pedig a következő országokban voltak üzemben Bessemer-müvek: Anglia 15 mű 52 konverter 6 000 t heti termelés Poroszország 6 mű 12 konverter 1 760 t heti termelés Franciaország 6 mű 12 konverter 880 t heti termelés Ausztria-Magyarország 6 mű 14 konverter 650 t heti termelés Svédország 7 mű 15 konverter 530 t heti termelés Belgium 1 mű 2 konverter 100 t heti termelés A 18-19. század a szerkezeti vas alakításában is nagy változást hozott. A nagyolvasztók elterjedésével párhuzamosan kifejlődött a vasöntés, az alakítható vas nyújtásában pedig a vízikerekes pörölyöket felváltotta először a vízikerékkel, majd a gőzgéppel hajtott hengersor. A vízikerekek fokozatosan a pörölyök működtetéséből is kiszorultak, miután 1839-ben Nasmyth megszerkesztette az első gőzkalapácsot. A kiegyezés évében Magyarországon is már kb. 40 hengersor nyújtotta a vasat, s közöttük a gőzgéppel hajtottak dolgozták fel a vastermelés nagyobbik részét. A 19. század tehát a vaskohászatban alapvető változásokat hozott, a század harmadik negyedében pedig a fejlődésnek különösen erősen felívelő szakasza bontakozott ki.2 Diósgyőr és Észak-Magyarország vasipara a kiegyezés előtt A kiegyezés évében a diósgyőri vasgyártás már több, mint 90 éves múltra tekinthetett vissza és hámorainak gyártmányait az egész ország ismerte és kedvelte. A vasgyártó telep első vasolvasztóját Fazola Henrik egri lakatosmester és ko- vácsmüvész még 1770-ben létesítette; ezt az „Ómassát” azonban 1814-ben szintén a Garadna patakra telepített „ Újmassa ". váltotta fel, amelynek nyersvasát a hámori frissítőkemencék dolgozták fel rúdra, szervasra. A Diósgyőr-Hámori Vasmű egészen az új gyár üzembe helyezéséig, tehát 100 évig szolgálta a hazai vasgyártást. Fazola a vas előállítását a Bükk erdőségeire és a távolabb található vasércekre támaszkodva alapította, ez utóbbiak azonban bizonytalan támasznak bizonyultak. A bányászott ércekről kiderült, hogy azok elégtelenek is és silányok is, sőt a kohóhoz való szállításuk is költséges. Emiatt a diósgyőri vasolvasztás gyakran akadozott; a Hámorban jól felszerelt vashámorokat 2 Johannsen, Otto: Geschichte des Eisens. Düsseldorf, 1953. - Kiszely Gyula: A szélfrissítéses acélgyártás története Magyarországon. Technikatört. Szemle 1964, 1-2, 38.
