Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 1. (Miskolc, 1997)

VI. Az állami vaskohászat és a gépipar egyesítése (1900-1913)

A diósgyőri acélöntődének újabb nagy sikerei közé tartozott a pólai haditengerészet részére 1893-ban öntött hadihajó előtörik. Ez volt az első ilyen nagy acélöntvény az országban, mely méltán felkeltette a szakkörök figyelmét.

A hadihajó előtörik 23.500 kg súlyú nagy öntvény volt. Ennek az akkori időben még „hatalmas” munkadarabnak a beformázása fekve, kissé ferde helyzetben olymódon történt, hogy a minta alsó részét a talajba, felső részét pedig három darabból álló formázószekrénybe helyezték el. Formázó anyagnak rozsliszttel kevert kovahomokot és tűzálló agyagot használtak. Az acélt a forma két végén és a közepén, tehát három helyen eresztették a forma üregébe és az öntvény tömött szövetszerkezetének elérésére a darab közepén három helyen alkalmaztak felöntéseket. Az öntés közben a formázóanyagban keletkező gázokat 24 db egy méter hosszú és 50 mm belső átmérőjű csövön vezették el. A formázás 5 hétig tartott, a darab leöntésére 28.000 kg folyékony acélra volt szükség. A leöntött előtönköt 8 napi hülés után az öntésnél keletkezett feszültségek kiküszöbölése végett lágyították. Mivel a nagy öntvény a lágyító kemencében nem fért el, azt a leöntés helyén hagyták, tűzálló téglákból készült falazattal vezették körül, faszéntüzzel sötétvörös melegig izzították, ezután homokkal betakarták, hogy lassan és egyenletesen hűljön le. Ez a lágyítás szintén 8 napig tartott.

Előtönk leöntésére használt anyag bázikus martinacél volt. Az anyag a haditengerészet által előírt 41-50 kg szilárdságnak és 200 mm jeltávolságra vonatkoztatott minimum 15% nyúlásnak felelt meg. Az előtönköt külön erre a célokra szerkesztett kocsin szállították Pólába5 (35. ábra).

35. ábra. Acélönlésű hadihajó előtönk

5 Felügy. biz. jk. 4712/gy. 1898. DGYLT.

117