Tóth Péter: Miskolc város tanácsülési jegyzőkönyve I. (1569-1600) - Miskolc város történetének dokumentumai 1. (Miskolc, 1990)
A városkönyv történeti forrásértéke (Csorba Csaba)
bejegyzések? Erre részben Szendrei már választ adott - mint korábban említettük -, de még mindig megválaszolatlan az a kérdés, hogy - figyelembevéve a jegyzőkönyv fedőlapjának feliratát -, miért 1554 a kezdet? Miskolcnak, mint középkori mezővárosainknak általában, 1526 előtt nemigen lehetett jegyzőkönyve. Bár a városi tanács korábban is áhított ki oklevelet (missilist), a jogügyletek írásbafoglalására a polgárok nem a tanácsot, hanem a hites helyeket - Miskolc viszonylatában Egert vagy Jászót - vehették igénybe. Az 1526 utáni zűrzavaros időkben, amikor a reformáció és a harcok következtében a hiteles helyek tevékenysége részben megbénult, ill. időlegesen szünetelt a jogügyletek írásbafoglalása terén a városi tanács szerepe előtérbe került, felértékelődött. Tekintettel arra, hogy 1544-ben és 1549-ben Miskolcot felégették a török csapatok,11 ha voltak is ezt megelőzően több-kevesebb folyamatossággal vezetett jegyzőkönyvek, feltehetően elkallódhattak, elpusztulhattak. Az újjáéledő város minden bizonnyal az 1550-es évek első felében kezdett jegyzőkönyvek vezetéséhez újra (de az sem lehetetlen, hogy először). így magyarázható az 1554-es évkezdet. Mivel a ma meglévő jegyzőkönyv első lapjának bejegyzésén az évszám most is jól olvasható, kizártnak tartható, hogy a bekötéskor másfél évtizeddel "elírták" volna a dátumot. Tehát valóban joggal feltételezhette Szendrei, hogy az első jegyzőkönyv 1554-gyei kezdődött. Az iratok tárolásának viszontagságai miatt azonban egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy Borsod vármegye legkorábbi jegyzőkönyvi bejegyzéseihez hasonlóan, az 1554-1568 közötti lapok olyannyira sérültek voltak, hogy bekötésükre nem vállalkozhattak. E lapok - amelyeket talán külön őriztek, mint a vármegyei jegyzőkönyv legkorábbi lapjait -, idővel elkallódtak vagy szétfoszlottak és kiselejtezték őket. A városkönyv bejegyzései szinte kizárólagosan jogi vonatkozásúak. Eleinte elsősorban vagyonnal, főleg örökösödéssel, adásvétellel, kölcsönökkel, birtokjoggal kapcsolatos tiltásokkal (tiltakozásokkal) kapcsolatos bejegyzéseket találunk. Az 1580-as évektől a tanács bíráskodással kapcsolatos tevékenységét dokumentáló bejegyzések is megszaporodtak. Úgyszintén ekkoriban sűrűsödnek meg a statútumok bejegyzései is. Az első szabályrendelet (statutum), amit bejegyeztek a városkönyve, 1573-ból való, a borkorcsolyásokra vonatkozik.12 1579-ben a vásárokon történő húsárulásról született szabályrendelet.13 Ennek kapcsán a régi szokásjogra hivatkoznak. Nyilvánvaló, hogy ez a régi szokásjog is meg lehetett írásba foglalva, de nem maradt fenn, a város viharos történelme során ismeretlen időben semmisülhetett meg. Ugyancsak 1579-ben szabályozták az örökség ellenzésével kapcsolatos "illetéket" is, csakúgy, mint az örökösöknek kiadandó bizionyságlevéllel kapcsolatos eljárást.14 1584-ben a tanácsbelieknek járó kedvezményről,15 1585-ben ismét a mészárosokról, 1586-ban az egyház borjövedelméről,16 és a szőlőtulajdonosok adójáról17 határoztak. 1587-ben a tanácsbeliek ellen vétők büntetését szabályozták,18 1589-ben a mesterek által tartott segédek számáról rendelkeztek.19 1593-ban a verekedőkre kiróható vérbírság összegét állapították meg,20 majd intézkedtek a verekedők perbefogásának mikéntjéről.21 1595-ben a prókátorok (ügyvédek) díjazását határozták meg,22 intézkedtek a varga - tanulók számáról,23 s a zsellérbírákról.24 1598 - ban a lelkésznek borjövedelmét állapították meg és rektorok statútumát.25 Az örökösödésre, adóssági ügyekre vonatkozó bejegyzések általában meglehetősen szűkszavúak. A lényeg a személyek nevének és az értékeknek pontos pénzbeni kifejezése, ill. az ingatlan megnevezése volt, az egyéb körülményekre nem fordítottak gondot. Az adósságok általában nem hídadták meg a félszáz forintot, bár kivételesen például 1569-ben 83 forintnyi, sőt 150 forintnyi összeggel is találkozunk.26 Az örökség (szőlő, ház, házrész) értéke általában szerény, többnyire 100 forint alatti. 1582-ben például egy házrész 80 forint,27 egy "helyes ház" 72 forint.28 1583-ban egy zsellérház értéke 16 forint.29 A Középszeren egy szőlő értéke 1585-ben 132 forint.30 1569-ben egy örökség különösen nagy összegű: 3335 forint.31 Többször előfordult, hogy vagyonjogi és adóssági ügyekben a tanács felé más városok polgárai jelentették be igényeket miskolci lakosokkal kapcsolatos ügyekben. 1579-ben találkozunk először ilyen bejegyzésekkel: egy boroszlói, egy krakkói és eg debreceni polgár tiltakozásával.32 1581-ben ismét krakkói, 1582-ben nagyszombti, 1585-ben rimaszombati, 1590/91-ben kassai, 1595-ben ismét kassai polgárokkal kapcsolatos ügyek bejegyzésével találkozunk.33 Örökösödési viták eldöntése mellett34 két nagy csoportra oszthatók a bíráskodással kapcsolatos jogesetek: lopásokra és a házasságokkal kapcsolatos ügyekre. A lopást igen szigorúan büntették. Lehetőség volt azonban arra is, hogy a bűnös enyhe fenyítéssel megússza, ha megfogadja: visszaesőként "minden törvény nélkül" - azaz bírósági tárgyalás nélkül - halálbüntetést kap.35 Rágalmazás és házasságtöréssel kapcsolatos esetekben is volt mód ilyen "kiegyezésre".36 56
