Tóth Péter: Miskolc város tanácsülési jegyzőkönyve I. (1569-1600) - Miskolc város történetének dokumentumai 1. (Miskolc, 1990)
A városkönyv szövege (mai helyesírás szerint) Közreadja: Tóth Péter
413. (109/2) Forgon Zs6fi(a), szentpéteri, vall örököt az Ágazat szőlőről, kit adott Budai Jánosnak. 414. (110/1) "Én, Koczka Gergelyné - másképpen Horvát -, Dakó Pálnak leánya, Katalin asszony az én uramtól én elmentem volt, mely én cselekedetem az gonoszságnak jele volt, mely az én házasságomnak tisztinek kívülötte volt, törvény szerént megmentettem mgamat, hogy én gonoszságban nem éltem az én uram (on) kívül, de mégis, az én uram haza nem fogadott különben, hanem én kötöttem magamat, hogy valamikor én az én uramtól így megfutam(od)nám, avagy ezen városban is gonoszságban találtatnám, ezen én kötésemre elüsse fejemet. Ez ez kötés lőtt az miskolci főbíró, Mészáros Kelemen előtt, Her György, Károly Mátyás, Kormos Ambrus, Mihály deák, Csorna István, Szabó Benedek, Szűcs Gergely, Mészáros Kelemenné, Seregi Jánosné előtt, június 14-én, az 1595. esztendőben."225 415. (110/2) Gergely deák tiltja az Szent György hegy szőlőt, melyet Péter deák eladott; az Borbély Mihály leányára, Örzsébetre (tiltja). 416. (110/3) Szabó Péterné kötötte az Fábián falusi házát Szűcs Kálmánnak 4 forintért (és) 75 dénárért. 417. (110/4) Czikó Istvánné asszonyom tiltja az Ötvös István házát (a) Német utcában 3 forintig. 418. (110/5) Az 1595. esztendőben, augusztus 19-én226 Balassi Zsigmond protestál (tiltakozik) előttünk (arról) az ház és szőlő örökségről, melyet bír Bellikori András. 419. (110/6) Irmes Márton tiltja az Bányai Péter marháját az Bányai Gergely gyermekére, úgy, mint unokára, mint őstől maradtat. 420. (133/1) Szeptember 17-én. "Én, Király Andrásné Katalin asszony, Ember Györgynek leánya, az én uramtól én elmentem volt, mely én cselekedetem az gonoszságnak jele volt, mely az házasságomnak tiszt(esség)inek kívülötte volt, törvény szerént megmentettem magamat, hogy én gonoszságban nem éltem az én uram(on) kívül, de mégis az én uram haza nem fogadott különben, hanem kötöttem magamat, hogy valamikor én az én uramtól megfutam(od)nám, avagy ezen városban is gonoszságban találtatnám, ezen én kötésemre elüsse fejemet. Ez kötés lőtt az miskolci prédikátor előtt, András uram előtt, Lőrinc deák, Mészáros Kelemen, Kormos Ambrus, Zabari Demeter és Mihály deák előtt. Erre is kötöm magamat, hogy én az én uramnak se titkon, se nyilván veszedelmére nem igyekezem." 421. (133/2) "Én is, Király András viszontag kötöm erre magamat, hogy ezelőtt való vétkéről meg nem emlékezem, se meg nem rongálom, hanem mint jámbor szokta hitvös társát tartani, úgy tartom. Én se igyekezem se titkon, se nyilván való veszedelemre." 422. (133/3) Süveges Jakab és Süveges Gergely jöttének vala élőnkben és Galambos Gergely felele, hogy azminémű testamentomot tött volna az ő atyafia, Galambos Péter, nem akarnák hagyni megpecsételni az testamentom levelét Süveges Jakabék. Galambos Gergely ellen felele Süveges Jakab és mondá, (hogy) ez az oka, hogy ha az Galambos Péter gyermekének holta történnék, nem tehetett Péter csak az ő atyafiának testamentomot, "mert az mi atyánkfiával, ki felesége volt, azzal kereste az(t), mi volt". Törvény szerént úgy találtuk, hogy meg kell pecsételni az testamentom levelet, de ily okkal, hogy ha az Galambos Péter gyermeke meghalna, tehát Süveges Jakabék kereshessék Galambos Gergelyt az Péter marhájáért. - Mind az két félnek akaratából írtuk emlékezetre. 423. (134/1) Október 7. napján.227 "Én, Erdős Mihályné, Klára asszony, mert hogy én az én nyelvemmel ez Magyar Jánost megrútoltam és megmocskoltam volt, mely én cselekedetemért az törvény megszentenciázott vala, annyira, hogy Magyar János nyelvemet kimet(szet)tcsse: mely dologért sok jámborokat untattam, hogy ő kegyelmének kedvét keresnék, és az nyelvemnek hagyna békét. Őkegyelme megtekintvén az jámboroknak könyörgéseket, megengedte nyelvemnek kimet(sze)tését ily okkal, hogy én kötöttem magamat, hogy ennek utána ha én azzal kérkedném (és) vagy falun, vagy városon egy emberrel megbizoyíthatják, tehát ezen törvényre fejemet elüttesse." 424. (134/2) "Én, Örzsébet, Szőcs Ambrus szolgálója, mert hogy az én paráznaságomért az törvény megszentenciázott vala, úgy annyira, hogy megvesszőzzenek, de az jámborok nyomorúságomat megtekintvén, 41
