Szilágyi Ferenc: Természet oeconomiája (Sátoraljaújhely, 1989)

I. Rész: Az emberről s holtát követő állapotjáról

(A pénz a státus eránt tekintve valóban fluidum - folyóságát igenis érezzük. Híjába igyekszik azt tőle elvenni a legszorított markúbb öreg is - lágyabban organizált unokájának kezében el- íoly, mint a víz a meghasadt edényből.) Mint ád a Természet a cirkuláció segédével a testeknek érést, meglátjuk alább. - De hogy ezen elmélkedések közönségeseb­bekké lehessenek, ki kell térnünk. 5. Erő Valamint minden dolognak vagyon szerző oka, úgy kell lenni azon mozgásnak is, melyet a természetben találunk. Mi ezt erőnek tulajdonítjuk. Minthogy érzéke ink meg nem foghatják, azt állítjuk, hogy ré­szeden, hogy feloszthatatlan, hogy nem test. Az erő ideája ugyan előttünk örökre megfoghatatlan marad. Mert példának okáért mi meg nem foghatjuk, mint közli egy billi- árdgolyó a maga mozgását a más golyóval, minthogy az erő meg- oszthatatlan, következésképpen oly része, mely másba mehetne által, nem gondoltathatik. Egyáltaljában nem érthetjük, mint hat az erő valamely test­be, minthogy nem esmerünk más hatást, azonkívül, mely hozzá- érés által esik; holott a hozzáérés öszveférhetetlenül ellenkezik a xészetien természetével. Úgy tetszik, az erő ideája sokkal finomabb, mint hogy durva érzékeink által felfogattathatnék. De hogy van valami, ami a testeknek mozgását okozza, az nem szenved kétséget; s rajtunk áll, hogy azt a valamit erőnek ne­vezzük. 6. A testeknek öszvefüggése. Erőpont Nyilván vagyon, hogy kell lenni valaminek, ami a testek ré­szét öszvevonja. A kenyér öszvevonódik, öszvetart, míg meg nem 8

Next

/
Thumbnails
Contents