Szilágyi Ferenc: Természet oeconomiája (Sátoraljaújhely, 1989)

II. Rész: Az emberi nemzet lételének céljairól

vándorolja útját. - Mi volt egykor Ázsia s mi most? Idővel talán Amerika lesz az, ami most Európa.”

Eltérek teóriámtól, s azt adom elő, amit a legközönségesebb emberi értelem sugalland.

Ha azt mondod, hogy az emberiség úgy marad, ahogy van, annyi, mintha azt mondanád, hogy alkalmatlan elfogadni a kipal- lérozódást.

Ha majmok volnánk, páviánok, nem szólanék semmit szomorú állításod ellen. Egy páviánt ugyan a bámulásig ki lehet tanítani. De még egy pávián sem tanított ki más páviánt. A legtanul- tabb pávián fija ismét a legostobább pávián.

Áz ember formálódása ellenben gyarapodó, nemzetségről nemzetségre terjedő. - Az emberiségnek tehát van kipallérozódása.- „Nincs?” - Miért állítjuk tehát, hogy az állatok nem formálnak egész nemzetségeket magok között, mint az emberek formálnak? Ez az elsőségünk tagadhatatlan őelőttök.

Vagy talán azt hiszed, hogy ha a Természet egy kimívelt nemzetséget a barbariesbe vissza hágy dőlni, az egész emberiséget va- dulásra juttatja? - Ne hidd! Ezen barbariesből idővel fentebb lép- csőű kultúrája támad az emberiségnek.

8.

Gyermekkori emberiség. Annak jelenségei

Hogy az emberek most még csak gyermekek, azt általérteni könnyű, ha azeránt a Természetnek ökonómiájából nem veszünk is oktatást.

Cselekedeteikből gyermekség tetszik ki.

Mi a gyermek karaktere? - Mindenhez kap, ami szeme s keze eleibe akad. Vígy egy csörgőt a füléhez, s abbahagyja bábját, hozz gyertyát felé, s leteszi a csörgőt.

A gyermeknek semmivel sem találhatni kedvét. Mindenen fi- tyog. De valamint hogy nehéz akcióra hozni, úgy könnyű uralkodni vélekedésein. Mindent elhisz.

Nem illenek-e ezek a jelenségek az emberre? Nem kapnak-e mindenhez? Kiáltson ki valaki valamit a piacon, tolakodva fog minden futni feléje.

Mely gyermeki báb a Fáma istensége?

35