Szilágyi Ferenc: Természet oeconomiája (Sátoraljaújhely, 1989)

I. Rész: Az emberről s holtát követő állapotjáról

12.

Cirkuláció a státusban

Amit a Természet fizikai erő által a termések körül csinál, azt csinálja morális erő által a státusban. Az ember az az eszköz, mellyel él a maga produktumait ált’változtatni s igen nagy számban szaporítani.

Képzeljük el azokat a sok operációkat, melyeken a len megyen keresztül, míg végre a legtisztább, a legvékonyabb gyolccsá változva méltónak tartatik a kényes dáma emlőjét elfedezni.

Képzeljük azon felette sok és mesterséges machinákat, melyekkel a nyálas vízből az a fejér szubsztancia különöztetik, melyet sóvá változva teszünk asztalainkra.

Mind e különöztetések cirkuláció által készülnek meg. Az emberi kéz az az edény, amelyben a nyers massza megkülönözte- tik. Mi lehet szebb, mint oly tartományban utazni, hol az idegent az út itt egy fábrikához, amott egy hámorhoz, s egy hajókkal ellepett révhez vezérli? - Úgy nézem a hámornak minden koppaná- sát, mint egy érverést, mely arról tesz bizonyságot, hogy abban a státusban élet vagyon. Mely nagy gondolatokra emelkedem fel akkor az abban uralkodó fejedelem felől, aki lelke annak; arról a munkás lélekről, aki oka ennek a mozgásnak.

Ezt a szünetlen fermentációt a pénz tartja fenn; a pénz a produktumok nyers masszáját maga után vonssza, s sietteti munkába vételét s elkészülését, ö az a felolvasztó szer, mely reakciója által a salakot elválasztja a masszától.

Itt sem utolsó egy operáció is, valamint minden egyéb operá- cióji a Természetnek. Csak készület mindenike egy újabbra. Minekutána a gyapjú a legszebb posztóvá vált, királyokat fedezett, alább-alább szállván a rongyszedő zsákjába lép, s a papirosmalomból azon szerré válva áll elő, mellyel az első király sem szégyenei élni gondolatjainak közlésére.

A Természet minden teremtést a legalkalmatosabb helyen tud beszőni a maga intézeteibe. Még a pazérló sem hasztalan tagja a státusnak. Az ő bélé csak egy délután is több produktumot készít el, mint némely fabrika huszonnégy óra alatt. Azt gondolja, hogy gyomra nagyobb hasznot hajt a közönségnek, mint feje. Szolgálatára van a hazának, s patriotizmusból elrontja a gyomrát.

15