Szilágyi Ferenc: Természet oeconomiája (Sátoraljaújhely, 1989)

I. Rész: Az emberről s holtát követő állapotjáról

Kérdést nem szenvedő állatása az a fizikának, hogy amely testek egymáshoz érnek, azok egymást vonszák is. Mennél több pontban érnek egymáshoz, annál erősebb a vonszatás.

De siessünk elhaladni e sovány tárgyakról.

8.

Élet

íme, már fejti magát a cirkuláció mechanizmusa, mely által a Természet a maga nagy változásait teszi.

Az ember legjobb magyarázat magának.

A vér béhat az erekbe s kitágítja; ezek ismét öszvevonulnak. Ezen öszvevonulás által a vér rúgást kap, s ez a rúgás mindannyiszor megújjíttatik, valamennyiszer új vér csap bé. Innen vagyon az érverés. S az ember él.

És még több! - A levegő béhat a tüdő kis részeibe, s kitágítja azokat. Ezek öszvevonulnak, s kiszorítják a levegőt. A tüdőből kiszorult levegőt lélegzetnek nevezik. - Az ember él, mert lélegzetet vészén.

Ez a rendes öszvevonszás és kitágítás, mely ha valamely fluidum cirkulációja által okoztatik, életnek szokott neveztetni, a Természetnek legkedvesbb operációja. Valahol lehet, gyakorolja azt.

Pythagorás azt állította, hogy a világ is vészén lélegzetet, hogy öszvehúzza magát, s lélegzetét, midőn ismét kitágul, a vég- hetetlen üregbe tolja ki.

Egy mechanizmus élteti mind az állatot, mind az embert, mind a plántát.

Míg a zömök részeknek (partes solidae) meg nincs a konzisztenciájuk, mindaddig a cirkuláló fluidumok azt kitágíthatják, s belső ürességeiket lassanként kibővíthetik. így nő az ember, így az állat, így a plánta.

A Földnek is van élete. A levegő mozog a Föld körül, és igen hihető, hogy körülte valamely gyantaszer (electrica materia) is folydogál. Régi templomok tornyain mágnesi erőt kaptak a keresztvasak. A mágnesi tő félrehajlása is bizonyság erre. Micsoda fluidum cirkulál a Föld közepében, azt nem tudjuk. Tengelyén való pergése valamely kerek futásban mozgó fluidum munkája lehet.

10