Dobrossy István: Szentpáli István 1861-1924. Élete és munkássága (Miskolc, 2003)
Szentpáli István emlékének ápolása az egykori és mai Miskolcon
hozzon a város társadalmába. És új vasúti átjárót a város szívét ketté szelő nagy forgalmába. A legutóbbi vendégként itt járó miniszterelnök közvetlenül tapasztalta, bevonulásakor, mit jelent egy ilyen sorompó a város közepén? A miniszterelnök, akinek közismert ambíciója a sorompók eltávolítása, a miskolci átjáró megszüntetésével kiváló mimkatársat talált az új főispán Lukács Béla személyében. * * * A miskolci személyi és politikai események igen közel állanak az „Újság" szerkesztőségéhez. Hatalmas propagandát fejt ki e téren kitűnő munkatársuk, Aranyi Lipót, a magyar újságírás doyenje, aki évtizedek óta régi politikai és társadalmi összeköttetéseivel, krónikaírója Miskolc történelmi eseményeinek. Külön memoire irodalom az ő „Hét" rovata az „Újság" ünnepi számaiban. Legutóbb a miskolci közélet és társadalom egyik vezető tagjának, Ferenczi Károly barátomnak két kulacsot adott a kezébe, az enyémbe egyet nyomott és megtett híres felköszöntőnek. Valamikor Aranyi Lipót miskolci hetilapjánál kezdtem szerény újságírói működésemet. Később mint az első miskolci politikai napilap megalapítója és közel tíz éven át vezetője, semmit sem utáltam jobban a felköszöntőnél. Ez az a műfaj, amelyik nem őszinte és amelyiket azok kultiválnak, akik rendszerint papírlapról olvassák legudvariasabb konvenciókat és hazugságokat. Úgy éreztem magam Aranyi Lipót kedves barátom aposztrofálására, mint a nagyszakállú Tarjagoss Illés a Borsszem Jankó hasábjain, egyik kezében a hagyományos pipával, ajkán pedig a történelmi nevezetességű Uram! Uram! felkiáltás. Már pedig Aranyi Lipót barátunk igen jól tudja, hogy az üres, pózoló dikciónál csak a szakállt gyűlölöm jobban. * * * Hálás vagyon azonban drága, jó Aranyi Lipót barátunknak, hogy ostorosi Eger-borvidéki boraimnak is szentelt egy pár elismerő sort. Ez már aztán igazán jól esett. Mert az ostorosi borban van szín- tartalom, zamat és - igazság. Hivatkozhatom néhai jó Krúdy Gyulára. És Szabó Lászlóra, aki ma is tudja értékelni olykor ezeket a borokat. Amikor ostorosi szőlőnkben, ott a kéklő Mátrával szemben kiülünk alkonyatkor a pince teraszára, nyárutóján a nap leáldozó aranysuga170
