Dobrossy István: Szentpáli István 1861-1924. Élete és munkássága (Miskolc, 2003)
Szentpáli István Miskolc történetében
törvényhatósága.75 A központosított állami működés és az önkormányzatiság összehangolásának szerveiként, az 1876. évi VI. törvény értelmében álltak fel a közigazgatási bizottságok. Szentpáli István - a parlamenti és városi egyidejű jelenlétből fakadóan -, 1913 és 1917 között a törvényhozásnak és a jogszabályokat gyakorlati alkalmazásba fordító közigazgatási bizottságnak is tagja volt. Mindkét területen aktívan működött, az országgyűlésben előbb a kivándorlási (1913- tól), utóbb a közgazdasági és közigazgatási bizottság (1914-től) munkájából vette ki részét. A parlamenti képviselőként eltöltött évek kiábrándították Szent- pálit az úgynevezett nagypolitikából. A dualizmus utolsó választását 1910 nyarán Tisza István pártja nyerte meg és Szentpáli a következő évben a kormányzó Nemzeti Munkapárt képviselőjeként kapcsolódott be a diéta munkájába. A függetlenségi ellenzék magyar hadsereg felállításáért és az általános választójogért harcolt, a kormány pedig az új véderőtörvényt kívánta elfogad ta tni. A meddő viták, az obst- rukció elfajulásaként botrányos jelenetek zajlottak a „Tisztelt Házban": a függetlenségi képviselők 1912. március 2-án összetörték az elnöki tribün korlátját, közülük Kovács Gyula június 7-én pedig revolverrel rálőtt Tiszára. A szarajevói merényletet követően rövid időre mesterkélt együttműködésre változott a tehetetlen közjogi ellentét. Károlyi Mihály, a függetlenségiek egyre befolyásosabb politikusa 1914. november 30-án bejelentette a nemzetgyűlésben, hogy a háború megnyerése érdekében pártja fölfüggeszti a belpolitikai harcot. A kezdeti lelkesedés egy évig sem tartott, miután Olaszország háborúba lépett az antant oldalán, a magyar társadalomban és a parlamentben is erősödtek a pacifista hangok. Az ellenzék Tisza István lemondását követelte 1916 augusztusában, és a román hadüzenetet követően Szentpáli is esztelenségnek tartotta a háború folytatását. A munkapárt képviselőjeként ült a parlamentben, a Károlyi Mihály vezette ellenzék demokratikus és pacifista eszméi, mégis közelebb álltak a személyes meggyőződéséhez. A kormányt kritizálok jelentős hányada azonban a gyakorlat szintjén az országos elégedetlenséget szítva és meglovagolva egyéni, pártpolitikai babérokra tört, felelőtlenségük miatt Szentpáli az ellenzékkel sem tudott azonosulni. A parlamenti 7S B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1903/a. 21/1913. és 4/1915. 63
