Dobrossy István: Szentpáli István 1861-1924. Élete és munkássága (Miskolc, 2003)

Szentpáli István emlékének ápolása az egykori és mai Miskolcon

Emberek, hagyjatok fel néhány napra a mindennapos tülekedéssel. Emberek, felejtsétek el, hogy küszködő, egymást marcangoló lényekké alakított át benneteket a mostoha idők vihara és álljatok áhí- tatos lélekkel ennek a mai gyarlóságtól ment Embernek koporsója köré.

Legyen méltó Miskolc város közönségének gyásza a nagy halott emlékéhez. És olyan módon kell megörökíteni Szentpáli István nevét, hogy ne háramoljon szégyen erre a városra. Mert munkásságának eddig csupán jegyzőkönyvekben állítottunk emléket. Még egy megrendelt arckép sem dokumentálta a város közönségének háláját. Utcát sem kereszteltek el Szentpáli István nevéről, aki ezt a megtiszteltetést sokszorosan kiérdemelte volna. Nem kapott mást városától csak azt a szerény nyugdíjat, amely képviselői fizetésével összetéve még ahhoz sem volt elégséges, hogy gondtalanságban töltse utolsó napjait.

Amit más, nála szerencsésebb emberek már életükben megkapnak, azt méltó formában kell megadnunk Neki most, amikor már sajnos nincs közöttünk. Amit eddig elmulasztottunk vele szemben mindazt sietve tegyük jóvá. A halála elvégre a legszebb emberi dokumentum és ha sok más erény kiveszett a pusztító viharok forgatagában a magyar társadalomból, ezt az egyet a jobb jövő reményében illik konzerválnunk.

Pénteken helyezi örök nyugalomra ennek a városnak polgársága Szentpáli István hűlt-tetemeit. A külsőségek bizonyára imponálóak lesznek. A gyászszertartás, a beszédek, a menet, az utolsó út a Deszka-temetőbe, jelezni fogják, hogy nem mindennapi embert kísérnek a miskolci közönség tízezrei örök pihenőre. Jól tudjuk, hogy a külsőségekben mindig nagyok vagyunk. De nekünk az volna a vágyunk, ha a gyászoló közönséget nemcsak egy szépen megrendezett temetés komor hangulata lepné el, hanem megihletné a közéleti munkában az a szellem is, amelyet a nagy halott reprezentált életének eredménydús alkotásaiban. Az a szellem, amely nem ismert sem gyűlöletet, sem visszavonást, csak a hasznos, csendes polgári munkát ismerte.

157