Dobrossy István: Szentpáli István 1861-1924. Élete és munkássága (Miskolc, 2003)
Szentpáli István jogban élő és falakban álló munkássága
diósgyőr határán elhelyezkedő szántóföldeken létrehozta új gyártelepét. A Miskolci Textilipari Rt. a kötszövő árucikkek mellett egyéb textilanyagok gyártására is berendezkedett. 1922-ben közel 800 munkást foglalkoztatva az ország textiliparában is jelentős arányt, közgazdasági értéket képviselt. Ekkor érlelődött az az elképzelés, hogy a gyár környéki telkek kiosztásával olyan kolóniát kell kialakítani, ami az üveggyári, a téglagyári és a diósgyőr-vasgyári munkáscsaládok elhelyezését is szolgálhatja a szövőgyárban dolgozó családokon kívül. Ennek alapját az 1920. XXXVI. tc.-ben megfogalmazott földreformtörvény jelentette. Ez Miskolcon a Győri kapuban, a Csabai kapuban, a Szentpéteri kapuban és a MÁV Pályaudvar környékén lévő szántóföldek megvásárlását, városi kezelésbe vételét tette lehetővé. Az éveken át húzódó házhely ősz tás, házhelyrendezés kb. 1 100 új parcella kimérését, s ezen kertes családi házak vagy kolónia lakások felépítését eredményezte Miskolcon.120 A mai Emye bán - Szövő u. - Gábor Á. u. és Kiss E. utcák által határolt, beépített terület az, amelyen előzetes városi tervek alapján kiosztották a szövőgyári munkásoknak a háztelkeket. Ugyan nem a gyár közvetlen történetéhez tartozik, mégis figyelmet érdemel a város építési szakbizottságának egy 1922-ben készült jegyzőkönyve, amelyben a következők olvashatók: „A felosztandó ingatlan amely a diósgyőri törvényhatósági út - Győri kapu déli oldalán, közvetlenül a város határán már be is épített Glós-féle parcellák, Vas, Acél és Réz utcák mellett fekszik, 11 hold 899 négyszögöl összterületű. Ebből utcák és tér részére a város tulajdonába átengedendő terület 3 hold 95 négyszögöl..." A telep központi részén 50x200 méteres teret terveztek, s az utcákat, azok szélességét 8-12-20 méterben határozták meg. Az egyes telkek nem lehettek kisebbek 150 négyszögölnél, s ezekre legfeljebb két darab kétszobás, vagy egy darab háromszobás lakás épülhetett. A telek hátsó részeit nem lehetett beépíteni, hogy a szomszédos telkek udvarai és kertjei összeérhessenek.121 Az építés idejétől függően ezek a házak maradtak meg, s láthatók, többségükben „erősen megviselt" állapotban közel nyolc évtized elteltével is. 120 Dobrossy I. 1997. 256-259. p. i2‘ B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1906. 3202 147
