Dobrossy István: Szentpáli István 1861-1924. Élete és munkássága (Miskolc, 2003)
Szentpáli István jogban élő és falakban álló munkássága
mító - kör alaprajzú vágóhíd, belső részében a jégtartó hűtőrendszerrel. A két katasztrális holdnál nagyobb területen az elengedhetetlen víztorony, s az azt működtető gépház helyezkedett el, természetesen a vágóhíd közvetlen közelében, amint azt a felavatáskor készült fényképfelvételek mutatják. A körbekerített üzemet karámok, istállók, majd a sertésperzselő, sertésbontó, bélmosó, bőrszárító építmények övezték. A vágóhíd biztonságos működtetésére 1907-ben felépült a jéggyár és a jégraktár. Addig különleges belső berendezésekkel termelték a jeget, s gyakorta okozott gondot a jégkamrák meghibásodása. A jéggyár függvénye volt egy másik, energiát termelő üzem beindításának. 1907-ben így épült fel a város szemétégető telepe, amelyben két darab egyenként 55 négyzetméter felületű túlhevítővel ellátott gőzkazán, egy nagy teljesítő képességű égető kazán, egy darab gőzgép és egy darab villamosáram fejlesztő üzemelt. Az égető rendeltetése eredetileg az lett volna, hogy a szemét elégetéséből nyert energia a jéggyárat, a vágóhidat, a vízvezetéki és csatornázási vállalat szivattyútelepeit lássa el hajtóerővel. Működés közben derült ki, hogy az égetésből előállítható energia lényegesen kevesebb, mint amennyit elképzeltek, így aztán 1911-ben újabb égető egységeket kellett beépíteni. (A szemétégető üzemelése arra épült, hogy szén és fűrészporke- verékkel dúsították, majd úgy égették el a hulladékot.)117 A kapott energiából a jéggyár naponta 160 mázsa jeget volt képes előállítani, a raktárban pedig 3.500 mázsa készletet tudott felhalmozni. A jégraktárat, hasonlóan a vágóhíd hűtőteréhez a jégkészítéshez felhasznált hűtött sós víz áramoltatásával hűtötték. (A lehűtött sós vizet szivattyúk segítségével mozgatták a vágóhíd és a jégraktár csővezetékeiben.) A jéggyár elsődlegesen a vágóhidat látta el, az ezen túl termelt jeget pedig a városban értékesítették, speciális jégszállító kocsikkal juttatták el a megrendelőkhöz. A jéggyár megnyitása körüli években (a háború előtti időszakban) 11-12.000 mázsa jeget termelt, amelyet közel 100.000 tömbben értékesítettek. (Nagy felhasználók a vendéglők és a városi húsboltok voltak.) 1944 decemberében számbavették Miskolc 32 ipari üzemének és a környező bányavállalatok háborús veszteségeit, a pusztulás mérté117 Szendrei J. 1911. V. köt. 556-557. p. 124