Dobrossy István: Szentpáli István 1861-1924. Élete és munkássága (Miskolc, 2003)

Szentpáli István jogban élő és falakban álló munkássága

Mihály miskolci építészek készítették. Az 1906. évi felavatást követő években sorra eltűntek a telekről a részben XVIII., részben XIX. szá­zadi elemeket tartalmazó épületek. A XX. század utolsó évtizedében felújított épület a második abban a sorban, amely Szentpáli István városépítő és városkép alakító munkáját őrzi. VÁGÓHÍD, JÉGGYÁR ÉS SZEMÉTÉGETŐ (1907) 1872-ig, a céheket megszüntető ipartörvényig Miskolc húsellátá­sáról jórészt a mészárosok és hentesek gondoskodtak. A mészárosok először szerződtek céhbe városunkban, 1508-ban kapták kiváltságle­velüket. Velük a legkorábbi időktől együtt emlegetik a henteseket, akiket céhenkívüli húsárusoknak, kontároknak is nevez már 1585-ben a városi jegyzőkönyv egyik beírása. 1872-ben a mészárosok ipartár­sulattá szerveződtek, majd 1884-től a hentes mesterséget képviselők­kel egyesülve az általános ipartestületben egy szakosztályban képvi­selték a miskolci húsiparos mesterséget. A kézműves mester a szá­zadfordulóra gyáripari mimkássá válik, az egykori vágóhelyek sze­repét pedig átveszi a közvágóhíd, mint Miskolc város saját kezelésé­ben működő üzeme. Az állatvágó helyeket a XIX. század utolsó évtizedéig - nagy vízigényességük miatt - a Szinvára építették. A volt Béke filmszínház helyén az 1878-as árvízig működött a diósgyőri koronauradalom 1768-ban épített (aztán többször felújított) Szinvára emelt vágóhelye négy hússzékkel, azaz bolttal. A Szinva alsóbb szakszán, (ahol a gép­kocsiparkoló helyezkedik el) a Kandia-sziget kezdődött, a rajta emelt épületekben zsidó vágóhelyek működtek. A Munkácsy utcától lejjebb kezdődő Belegrád-sziget végén (a mai Soltész Nagy Kálmán utcai híd környékén) még 1875-ben is új vágóhelyet építtetett a város. A meg­maradt dokumentumok szerint a „városi vágóhíd" ellen mind a kör­nyék lakói, mint a Borsod-miskolci Gőzmalom vezetősége élesen til­takozott. „Alulírottak a Szinva folyó mentében úgynevezett Belegrád nevű város részében lakók, fájdalommal vettük tudomásul, miszerint városunk képviselő testületé az új vágóhídnak felépítésénél figye­lembe sem vette azt, hogy ... az valósággal gát leend a Szinva folyó medrében le téve, mely folytonos éber figyelem alatt tartásánál fog 122

Next

/
Thumbnails
Contents