Csorba Csaba: Sátoraljaújhely 1261-1986 (Sátoraljaújhely, 1986)

Csorba Csaba: A feudalizmus évszázadai a kezdetektől 1711-ig

III.András 1291-ben kelt oklevelében pedig a Sátoraljaújhely elnevezéssel .

V.István ifjabb király az általa kormányozott országrészen a Sá.torhegyek aljában frissiben települőknek adott városi jogokat, meghatározva egyben a kötelezettségeiket is. A település gyors kiépülését célozta az oklevélnek az a kitétele, amely szerint "ha pedig valaki a neki kiosztott telken egy év leforgása alatt építkezni nem akarna, ugyanazon várnagyunkat - azaz a sátorhegyi várnagyot - felhatalmazzuk, hogy az ilyen késedelmeskedőtől az illető telket elvehesse és annak átadhassa, aki azon épületet akar felállítani." Mindez arra utal, hogy a mai Sátoraljaújhely elnevezésben az "újhely" a telepített jellegre utal, hasonlóan más Újhely nevezetű településekhez /Tiszaújhely Ugocsa, Vágújhely Nyitra és Kisucaújhely Trencsén megyében/. E tény emlékét máig őrzi alaprajzában a város.

A központban kiemelkedő halmon épült fel a XIII. század közepe táján a templom, a mai főplébániatemplom helyén, csakhogy nem é- szak-déli, hanem a tipikus középkori kelet-nyugati tájolással /még a XVIII. század elején is fal övezte/. A templom körül orsó- alakúan kiszélesedett a főút, csakúgy mint Kassa vagy Eperjes e- setében. A főút és az azzal párhuzamos két-három utca s az összekötő utcák alkották a várost a közép- és török korban egyaránt.

Újhely rendelkezett az 1261. évi kiváltságlevél értelmében a tipikus városi jogokkal: a szabad bíró- és papválasztással, a vásártartás jogával, hét környező megyében vámmentesen kereskedhettek, saját bírójuk ítélkezhetett felettük bizonyos ügyekben stb. Nem tartoztak sem a pataki ispán, sem a sátorhegyi várnagy joghatósága alá kivételes esetekből eltekintve.

A XIII. század második felében "hospes" néven említett telepesek nemzetiségére csak következtetni tudunk. Elképzelhető, hogy a Hegyalja más tájain megtelepedő szőlőművelőkhöz hasonlóan vallonok

3