Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)
Termékek, mértékek, értékek a sokadalomban
hában, amely a meleget tartotta) 15 krajcárba került. Ehhez képest a jármű és a jószág ellátása olcsó volt, hiszen a fészer alatt álló kocsi után naponta 4, a ló istállóban való elhelyezésért 2, állásban való tartásáért 1 krajcárt kellett fizetni, a 4 fontos (= 2 kg-os) szénaporció pedig 3 krajcárba került. (Valószínű egy ló éjszakai ellátása, ugyanannyiba kerülhetett, mint az utas által kért éjszakai fűtés.) 1739 és 1818 között közel nyolc évtized, több mint két emberöltőnyi idő telt el. Érdekes megnéznünk, hogy az árszabásokban kimutatható-e a viselet, vagy az egyes használati tárgyak, cikkek változása. A szabók árszabása mutatja a legszínesebb, leglátványosabb változást. Időközben történt egyfajta árukészletbeli „szakosodás” is, amennyiben vannak „vásári szabók”, „váltóra dolgozó vékony szabók” és „vásári vékony szabók”. A vásárban legtöbbet (9-11 ft-ot) kértek egy „újas Lajbli”-ért, de sokan vásárolták a „derékra való lajblif ’ és a „béllelt Nadrágot.*1 A fejviseletet kialakító süvegeseknek és kalaposoknak külön volt árszabásuk. Az ún. magyar süveg többféle minőségben, gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt készült. A kalaposok viszont jobban körbeírták termékeiket. így pl. csináltak „libériás cselédnek való legnagyobb karimájú felkötött szőr kalap”-ot, „magas tetejű, de gömbölyű szőr kalap”-ot, „parasztnak való kalap”-ot többféle formában és minőségben. A női selyem kalap 7 frt-ba került, de használtak nyúlbőrből készült női fejfedőt, amelynek szintén kalap volt a neve. Nagy divatja lett a széles karimájú kalapnak, amelynek előnye volt, hogy árnyékban tartotta az arcot. A hatóság az elrejtőzést látta benne, s ezért az alábbi — nyomtatott, országos terjesztésű indoklással — tiltotta: „Tapasztaltatván az, hogy a’ rendkívül való nagy karimájú Paraszt kerek, akár fekete, akár fejér úgy nevezett zsivány kalapok a’ vissza élésig szokásba jöttek, mellyek mind magoknak a’ köz’ rendű Embereknek, mind a’ Cselédet tartó gazdáknak is terhére vagyon, és haszontalan költséget okoznak; a’ hoz képest a kalaposoknak megtilta- tik, hogy a’ hat hüvelyknyi karimájú kalapoknál nagyobbakat közrendű Embereknek számokra ne készítsenek, és ne áruljanak, különben ha mások efféle nagyobb kalapok fognak találtatni, azok körül fognak nyirattat- ni .”81 82 A tiltó rendelkezés nem maradt következmények nélkül, hiszen a következő árszabásban már azt olvassuk, hogy „öt hüvelyknyi, cselédnek való kalap”, vagy „kisebb karimájú, tehénszőrből készült kalap.”83 81 Vagy önálló mellény, vagy - utóbbi esetben - a női ruhának a szoknyához, varrott derékresze. Vö. MTKSz. 1970. II. k. 707. p. «2 Vö.: Mórián M. 1995. 162-163. pp. 83 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/e. 4093/1818. 77