Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

Termékek, mértékek, értékek a sokadalomban

rakott, vagy dupla nagy guba, nyitrai fehér pamut, fontra mért gyapot, cselédnek való török ruhák, asszonynak való török báránybélés, különböző állatprémek (női nyakbavalók), főleg „róka mály”. Lehetett a görögöknél kapni török és olasz faolajat, de paplant, s ki tudja honnan származó és hány féle „hasznos” cikket, „vásárfiát”.

A kenyér és zsemlyesütőkre vonatkozó, s 1744-ben megjelent limi- táció nem a liszt, hanem a búza mennyiségétől indul ki, s azt adja meg, hogy mennyi búzából milyen font és lat súlyú terméket kell előállítani. Ha a búza köble két pozsonyi mérő (= 93,12 kg) az ára 3 Rft 24 kr, akkor 1 db zsemlyének a súlya 6Y2 lat kell, hogy legyen, ára pedig fél krajcár. Az 1 krajcáros zsemlye súlya 13 lat (1 lat = 1,5 dkg), tehát az ún. „krajcáros” zsemlye súlya ha a 20 dkg-ot nem érte el, a mester komoly büntetésre számíthatott „súlycsonkítás” miatt. Volt poltúrás (191/2 lat) és félpoltúrás (93A lat) zsemlye is. A kenyeresmester sütött ezenkívül „szarv”-at és perecet. Az 1 krajcáros perec súlya 12 lat, azaz 18 dkg kellett, hogy legyen. Az „egy garasos fejér lisztből sült czipó” 1 font 7 lat súlyú, vagyis 39 lat, azaz kb. 54—55 dkg volt. A rozslisztből egy- és kétgarasos kenyeret sütöttek, előbbi 1 font 24 lat (0,80 kg), utóbbi 3 font 16 lat (1 kg 60 dkg) súlyú volt. A limitáció kiemeli, hogy a mesterek a zsemlyéket, szarvakat (kifliket), pereceket és a fehér búza kenyereket „szép fejér, s’ valóságos zsemlye lisztből süssék”. Szólt a megfogalmazás azért is — mint később látni fogjuk —, hogy a liszthamisítások elkerülhetők legyenek/6

A piaci, vásári áruféleségekhez és azok áraihoz egy 1786—1787-es árszabás ad tájékoztatást.75 * 77 Közel félszáz áru között mindig a pékáruk szerepelnek elöl, így búzából készült kétfontos fehér kenyér, kétszeres búzából sütött háromfontos fehér kenyér, rozslisztből készült 3% fontos kenyér, 9 és 10 lat súlyú zsemlye, borjú, disznó, bőrös pecsenyének való hús. A juhhúst, nyers és szikkadt szalonnát hasonlóan fontban mérték, így volt ez a szikkadt és új hájjal és a faggyúval is. A lencsét, szepesi borsót, „cziczere” vagy csicseri (= lapos) borsót iccében mérték éppen úgy, mint az árpadarát, a köleskását, az olvasztott vajat, az írós vajat, az olvasztott juh vajat. Tojásból fél tucat került 13 krajcárba. (Ugyanennyi volt a kétfontos, tehát 1 kg-os kenyér ára.) Borecetből volt kiváló és gyengébb minőségű, árultak édes tejet és iccére mérték a tejfelt. Gyertyát a zsiradé75 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/b. IV. III. 16. p.

7f> B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/b. IV. III. 16. p.

77 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/b.

65