Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

Termékek, mértékek, értékek a sokadalomban

nát, skarlát angliai posztóból való dolmány csinálása, mely öveztetik posztóval, vagy gyolccsal, s bélelve van bőrrel” kerül 1 frt. 20 dénárba. (A gránát = egy angliai vagy spanyol posztóféle; a skarlát = élénkvörös színű posztófajta; a dolmány = zsinórozással készített kabát; a gyolcs = lenvászonból készült anyag. Tehát zsinórozott, férfikabát, amely élénk színű angliai posztóból készült, szegélyei pedig lenvászonból vagy durva, tartós vászonból, s bőrbéléssel van ellátva — ez a szabó legdrágább munkája.)71 A dolmány mellett angliai posztóból készült a nadrág, de használják a köpönyeget. Az aba posztóból készült nadrág mellett megjelenik a „sala- vári”, vagy „salavadri”, amely szintén posztóból készült, de bő nadrág.72 A női viseletben a selyemből varrott szoknya, amelynek a derékkorca és alja aranycsipkével van megprémezve nemcsak a drága, hanem egyben az új viseleti darabok közé sorolható. A női viselethez hozzátartozott a prémből készült, vagy prémmel szegélyezett vállkendő. A többféle szoknya miatt a vevő „cifrázatja szerint alkudjék szabójával” — fogalmaz a limitáció. (A szoknyaselyem, fajlondis = finom angol posztó, rása = félvászon, septuk (?) vagy kisnyiczer (?) alapanyagból is készülhetett már.)73 A felsőrész, szoknya, nadrág mellett nemcsak a lábbeli, hanem a fejfedő is változott. A süvegeseknek mindössze négy termékét írták össze és „árazták be”. így legdrágább a nagykarimájú dupla süveg, de süvegnek nevezték a „közönséges” és a gyerekre való fejfedőt. (Itt nem esett szó a női fejfedőről.)74

Természetesen nemcsak a mesterembereknek, hanem a kereskedőknek, sőt az ételkészítőknek, a kenyereseknek és zsemlyesütőknek is volt árszabásuk, amelyből kiderül, hogy egy kereskedőbolt egy jól sáfárkodó görög kezén — akár száz, száztíz termékfélét meghaladó kínálatával — korának szupermarketje lehetett, s a „lisztes mesterség” képviselői is elő tudtak állítani 14—16-féle készterméket. A „görög és efféle kereskedők” a vásáron — egy 1744. évi áruösszeírás szerint — többféle minőségben árultak karmazsin csizmát (ára 10 magyar forint volt, vagy 8 rénesi forint és 20 krajcár). Olcsóbb volt a brassói kordovány csizma, de lehetett kapni török kordoványt (mármint balkáni kecskebőrből készült csizmát), volt szattyán és fehér csizma, de végekbe göngyölt aba posztó, nyereg alá való erdélyi sebesi pokróc, mindkét végéről gubás-pokróc, ungvári pokróc,

71 MTESz. 1967. I. k. 656-657. pp. 1095. 1131. 1976. III. k. 553. p.

72 MTESz. 1976. III. k. 480. p.

73 MTESz. 1967. I. k. 829-830. pp. 1976. III. k. 348. p.

n B.-A.-Z. m. Et. IV. 501/b. XVI. I. 64. p.

63