Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

„Felső-piac - Derék-piac - Alsó-piac”. Piacok, vásárok a régi Miskolcon

mint pl. vándorkomédiások, az itt álló bódét használhatták. A város jeles épületei és a piaci helyek még folytatódtak a mai Hunyadi utca mindkét oldalán. A Városház tér és a Széchenyi u. déli oldala a Felső-piac volt, azóta természetesen számos épület megváltozott. A biztosító (Széchenyi u. 10. sz.) helyén a Moesz-ház állt, a Sötétkapu nyugatra eső épülete, az egykori Dőry-ház részben az uradalom sóházának, majd egyik fele görög bérlőnek, másik fele zsidó bérlőnek adott helyet. A nagy épület két kapuja a főutcára, illetve a középkori Derék-piacra (ma Rákóczi u.) nyílt, míg belső udvarát hedpiac idején elárusítók, vásározók használhatták. A Sötétkapu emeletes része céhes mesteremberek (főleg a csizmadiák és a vargák) elárusító helye volt. Innen az uradalom tiszttartójának háza, majd sorra görög kereskedőházak következtek. A színházzal szemközti épületet verbunkosháznak nevezték, amely előtt régi időktől kezdve folyt a toborzás. Az egykor takarékpénztár épülete helyén (ma Széchenyi u. 26. sz.) állt a városi jegyzőkönyvekben, peres iratokban oly gyakran emlegetett híres-hírhedt Lúczi-korcsma. Ivó volt ez a kor köznapi értelmében, előtte a főutcán pedig népkonyha. Nagy volt a forgalma mindig, kivált piacok és vásárok idején. A korabeli leírások szerint rozzant épület előtt, a földön ülve fogyasztotta a rászoruló nép az olcsó, fokhagyma-bűzt (vagy illatot?) árasztó ebédjét.36 Az épület mögött állt a város malma (a téglaépületes volt rendőrkapitányság, mai társadalombiztosító előtt), a malom környékét szekerek vették birtokba, de a közelben voltak a hentesek és szalonnások bódéi is (az akkor még megvolt ún. Kandia-sziget előtt). A mai Szemere utcát a XIX. század közepén még Mindszent utcának nevezték. Az utcán elvétve rőfös és fűszeres bolt, szíj jártó és kovácsműhely volt csupán. Innen nyugatra, a Sötétkapuig élelmiszer és vegyes árusok, a Sötétkaputól a Pap-malomig (Szabadság, majd Erzsébet tér) gyümölcs és erdei termék árus, kofák sorakoztak. A Pap-malom és a Luther-tér (ma Bartók tér) között pedig a szirmai zöldségkertészek sora árulta friss termékeit.

Pfliegler J. Ferenc leírásából kitűnik, hogy a főutca északi és déli oldalán, a Sötétkapu és a villanyrendőr közötti szakasz volt a legzsúfoltabb, egyszersmind a legértékesebb piaci, vág)? vásárhely. „A Sötétkaputól lefelé a kenyeres kofák árultak egészen a mai Pest városa szállodáig (Széchenyi u. 22. sz.). Feljegyzésre érdemes, hogy a sor elején 3-4 asztalkán árulták az országszerte híres, hófehér miskolci dumós kenyeret és a négy

36 Pfliegler Gy. 1996. 31. p.

44