Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

„Felső-piac - Derék-piac - Alsó-piac”. Piacok, vásárok a régi Miskolcon

A Korona Szálló, előtte konflisokkal (1901 )

kikerült a mai piaci, vásári szóhasználatból, de mint pecsenyehús, sült hús továbbra is szerepel a traktőrök ételkínálatában.

A vásárok egykori ételt, italt kínáló főzőmesterei tehát a két vásártér közé szorultak. A korabeli szemlélődő azt jegyezte le, hogy a búzavásáron szintén nagy a sürgés, forgás, csak itt tisztább a környezet. A városszéli nagy tágas térséget már 1851-ben búzavásárnak, másutt vásártérnek nevezi, s e kettő használatából még a XIX. század vége előtt megszületett, s fogalommá vált a ma is használt Búza tér. (Az 1950-es évek utca- név-„átkeresztelési” hulláma megváltoztatta a nagy múltú elnevezést, s hivatalosan a Béke tér volt kb. két, két és fél évtizeden át, de a köznyelv a Búza tér elnevezésen nem változtatott.)

Bozena Némcová leírásából kirajzolódik a sokadalom nemzetiségi, vallási, megjelenésbeli (viselet, módosság) sokszínűsége, az a kép, amely a város társadalmát jellemezte a XIX. század közepén, második felében. Egy kis csapat „idevalósi” emberről azt írja, hogy fejükön kemény kalapot, felső testükön fehér, gombos ujjast, sujtásos kabátot viselnek. Lábbelijük csizma, s abba tűrt szűk nadrág. Aki cilindert hord az csak hivatal38