Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

A Búza tér napi és mai gondjai, megoldást kívánó problémái

pincézve, s a bazilikális csarnoktér alatt olyan hasznos terület található, amelynek újrahasznosítása kb. 2000 m2-rel megnövelheti a fedett-zárt árusító területet.

A tervezők részben ezek, másrészt a történeti előzmények ismeretében rögzítették beépítési javaslatukat, amely szerint „a terület rendezésére csak akkor van remény, ha az mind városszerkezetileg, mind funkcionálisan - beleértve a közlekedés rendjét is - úszta helyzetet teremt. Ennek megfelelően egy olyan átlátható képet kellett megtervezni, amelyben a lehatárolás világosan tisztázza a kint és a bent viszonyát. A jelenlegi városszerkezet figyelembevételével adta magát a terület három területegységre bontása, és így azok a területegységek a későbbiek során az önma- gukon belüli problémákat nem terhelik a szomszédos egységekre. Ez a módszer egyszerre ad lehetőséget az ütemezhetőségre, illetve a terület egyes problémáinak különböző időben lehetséges megoldása nem állítja le más területek fejlesztését. A meglévő szerkezeti elemeket egyetlen új üt megépítésével módosítva az előzőekben leírt területegységekre bontás lehetővé válik. Ez az új elem a vásárcsarnok keleti oldalán lévő névtelen utca átkötése a Szendrey János utcától a Szeles utcáig. (E megoldás némileg más nyomvonalon a jelenlegi ART is tartalmazza.) Ennek az útszakasznak a meglétét feltételezve, egy tengely-keresztet kapunk, amely mentén a területegységek megosztása értelmezhetővé válik:

A) területegység: a vásárcsarnok tömbje

B) területegység: a kertész áruház és a virágpiac tömbje

C) területegység: az új utca—Szeles utca-Bethlen Gábor u.-Szendrey J. utca által határolt tömb.

Az egyes területegységek különböző beépítettségűek jelenleg és táviad kezelésük is más-más eszközöket kíván. Mindegyikük külön-külön körbejárható, fejlesztésük időben elkülöníthető. Az A. területegység távlatban is a napi élelmiszerpiac optimális helye, környezeti kapcsolatait, meglévő adottságait figyelembe véve. E területegységen belül a fejlesztés építészeti mintáját az 1926-ban megépült csarnoképület jelenti, az összes többi épület, építmény ehhez képest nívótlan, jellegtelen. A fejlesztési javaslat e tömb körülzárását javasolja, méghozzá oly módon, hogy az uralkodó elem: a vásárcsarnok, megtisztítva a zavaros egyéb építményektől, igényesen felújítva és újra bekapcsolva a piaci árusításba a pincéjét, önmagát építészetileg és térben, kiterjesztve az új kerítés segítségével az egész tömbre »új középületté« váljon. Ez az egyszerűbb építészeti — térbeli képlet mintegy másodlagosan új minőségű piaci teret hoz létre, melynek elő216