Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)
A Búza tér napi és mai gondjai, megoldást kívánó problémái
A Búza tér napi és mai gondjai, megoldást kívánó problémái A Búza. tér rendezése a XX. század második felében éppúgy a részletes városrendezés egyik exponált helyi kérdése, mint volt a XX. század első felében. Egy-egy „maradandó” építészeti alkotás megjelenése után az újabb tervek azonban ennek tudomásul vételével készülnek, illetve készültek. Ezt bizonyítja az az 1950-es évekből származó fényképfelvétel, amely jól mutatja a tér észak—déli irányú, a Szeles u. és a Zsolcai kapu közötd rész úttal való megosztását. Az úttól keletre a vásárcsarnok és az azt közrefogó építmények határozzák meg, ill. töltik ki a teret; míg az út nyugati oldala beépíteden terület, amely sátras, asztal melletti, vagy szekérről történő áruértékesítésnek egyaránt lehetőséget biztosított. A tér szinte kínálta magát a városrendezőknek, így született a buszpályaudvar, s még néhány olyan építmény, amely folyamatosan csökkentette, szűkítette a vásárteret. (ABC-áruház, Kertész Áruház, benzinkút). A kibékíthetetlen ellentétet azonban a buszpályaudvar jelenti immár három és fél évtizede. „Közlekedés, kontra kereskedelem” A városi és a távolsági buszok állomását 1968 végén adták át a Búza téren, s ez már része volt a tér és környéke akkor hosszú távúnak tartott rendezésének közel két évtized telt el, amikor újra írások kezdtek megjelenni a helyi lapokban „Apró lépésekkel a Búza téren”220 címmel. A központi kérdés az volt, hogy az autóbusz-végállomások sok területet elhódítottak a piactól, s a piac fejlesztése érdekében vagy a pályaudvarok kitelepítése szükséges, vagy a piacot kell a föld alá vinni. 1986-ban a szakmai 290 Deli Hírlap, 1987. július 6. 203
