Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

Miskolci vásárok és vásárterek megváltozott tartalommal

értékesítők. A XIX. század végén a terület a „Görbe érre járó” dűlőben volt fellelhető, amelyről Pesty Frigyes 1864-ben készült leírása úgy tudta, hogy a rét - a Halickával együtt - a város és a birtokos gazdaság (= gazdák) közös tulajdona.2'1 A földosztásokkal és a város északkeled, Sajó menti területeinek hasznosításával ez a földrajzi név is eltűnt, „kikopott” a használatból. Sem az 19Q9—1910-es, sem az 1928-as, majd az ezt egy évtizeddel követő, ún. Királyfalvi-térkép (1938) nem jelzi a területet. Azokon a térképeken, amelyek mutatják, hogy a város a Szentpéteri kapui út mellett nyugatra túllépte a téglagyár és a városi kertészet határát, s ahol már ki van tűzve a tervezett (mai) köztemető helye, az út keleti oldalán az egykori Gyimesi, Vereckei, Tömösi, Tölgyesi és Halász utcák nyomvonala kialakult, s tőlük északra feltűnik a mai Repülőtéri út, már el tudjuk helyezni a Zsarnai-telepet is.

A rétből úgy lett telep, hogy a téglagyári, kertészeti és a Gömöri pályaudvar környéki ipartelepeken dolgozó egyszerű munkások kezdtek itt — feltöltés után — kis telkeken szoba-konyhás lakásokat építeni. (Néhá- nyuk építési engedélyét és dokumentációját a Mérnöki Hivatal anyagai között a levéltár őrzi. Innen tudjuk, hogy a talajvizes területen mindig gond volt az építkezéssel, az engedélyek ki- és a használatbavételi engedélyek megadásával.) A háború után, az 1950-es éveket követően, ahogy megszűnt a lóverseny és állatvásár tér, beépült a kórház területe, szükség volt új piactér kijelölésére. A Zsarnai-telep így alakult „Zsarnaivá”, sőt kapott néhány népi megnevezést is. (A Gyimesi u. Zsarnai-telep között pedig már az utóbbi egy, másfél évtized „terméke” az új vásártér, a nagybani piac kialakulása.)

Az 1980-as években a Zsarnai „lengyel piac”-ként, vagy „KGST- piac”-ként került a köztudatba. A helyi sajtó is jobbára ekkor kezdett el foglalkozni az illegális piaccal. „Hullámzik a tömeg szerdán, pénteken és szombaton a Zsarnai piacon — írja a Déli Hírlap egyik száma 1989-ben. Ma már mindenki tudja, hogy esernyőt, fésűt, kozmetikumot, kisrádiót, búvárszivattyút, barkácsgépet és ütvefúrót itt érdemes vásárolni.”271 272 A lengyel mellett szovjet, török, majd bulgár, kínai, szlovák termékek és árusok is megjelentek a piacon, s a csempészárukat követték a nepperek is. „Mégsem helyeselhető a piac terebélyesedése — még akkor sem, ha a szegényebb néprétegek körében reális igényeket elégít ki —, mivel a hazai

271 Pesty F. 1864. 214. p.

272 Déli Hírlap, 1989. június 22.

191